Téma
Ateizmus idézetek
-
Ami a vallást illeti: többé nem "hiszünk igazán"; inkább csak követjük (némelyik) vallásos szertartást és szokást, a tiszteletadás részeként azon közösségek felé, amelyekhez tartozunk (...). "Nem hiszek benne igazán, csak a kultúrám része"; úgy tûnik, korunkban ténylegesen ez jellemzi az elutasított/elhagyott hitet. Mi más a kulturális életstílus, hacsak nem az, hogy bár nem hiszünk a Télapóban, mégis minden háznál és minden nyilvános helyen, minden decemberben karácsonyfát állítunk? Slavoj Zizek
-
Ha egy ember nem képes hinni a másnap reggelben, ami maga a nyilvánvaló csoda, ha egy ember nem úgy ül le egy szobában, egy teremben, hogy leshesse az ajtót, vajon nyílik-e? És ha addig nem is, de a következő pillanatban okvetlenül belép valaki, hogy évekre visszamenően is igazolja az ajtóleső létezését, ha az emberből elmúlik a várakozás gyönyörûsége, ha már nem kíváncsi a következő napra, a jövő hét keddjére, szerdájára, (...) akkor nagy a baj.
-
Ha az embereknek azt mondjuk, hogy ne foglalkozzanak a nehéz kérdésekkel, és bízzanak mindenben, amit a vallási vezetők mondanak nekik; hogy jobb, ha az érzéseikben bíznak, mint a kritikus gondolkodásra való képességükben; hogy a bizonyíték és az érvek kevésbé fontosak, mint a hit; és hogy a "kétkedő" a "bûnös" szinonimája... nos, akkor kiszolgáltatottak lesznek minden csalóval, tolvajjal, szélhámossal, átveréssel és TV shopos programmal szemben, aki van olyan szerencsés, hogy keresztezze az útjukat. Greta Christina
-
Óvakodjunk attól, hogy túlságosan erősen ragaszkodjunk bármilyen hithez. Mindannyiunknak vannak hiedelmeink, de minél szorosabban ragaszkodunk hozzájuk, annál merevebbé válunk a hozzáállásunkban és a viselkedésünkben. Ha próbáltál már valaha vitatkozni valakivel, aki abszolút hisz abban, hogy neki van igaza, akkor tudod, hogy milyen értelmetlen - soha nem fog más nézőpontból látni, mint a sajátjából. Az ilyen embert úgy jellemezzük, hogy rugalmatlan, merev, szûk látókörû, hajthatatlan. Russ Harris
-
A gazdasági világválságon a fejlettek óriási áldozatok árán túl fognak vergődni, de a közepesen fejlett világ - the rest of the world - meredeken hullik a feneketlen sötétségbe. Ahol intelligensen kezelik a vírust és a válságot, ott a veszteséget minimalizálni lehet. Ilyen ország nagyon kevés van. Az eddig is tágra nyílt olló a fejlettek és a finomkodva fejlődőknek nevezettek között exponenciálisan tovább nyílik. (...) A földkerekség teljes politikai és gazdasági szisztémája leszerepelt. Elő szokott fordulni ilyesmi, ilyenkor a szélsőségesen irracionális hit segít, mint például kétezer évvel ezelőtt a kereszténység. Az ember, ez a vallásos vadállat, az objektíve megoldhatatlan problémákat radikálisan új vakhittel szokta orvosolni. Spiró György
-
Most, itt, az idők végén, a civilizáció végén, amikor már a kétezer éves vallás felbomlásának a jelei mutatkoznak, vajon van-e jelentősége annak, hogy te Istennek hívod az Istent, és úgy sajátítod el Krisztusnak a szívbe írt parancsolatát és Krisztusnak az egzisztenciális minőségét magadon, vagy egyszerûen elnevezed univerzumnak? De ettől nem lesz benned kevesebb együttérzés, nem valósul meg benned kevesebb a krisztusi egzisztenciából, pusztán, hogy egy másik nevet adtál annak, ami hatalmasabb, mint te, és ami tulajdonképpen kifürkészhetetlen. Bármilyen nyelvi jelet hozzárendelünk, azzal tulajdonképpen csak lerontjuk és meghamisítjuk. Puzsér Róbert
-
A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek. René Descartes