Téma
Bányász idézetek
-
Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna. Elballagtunk a középiskolából, elbúcsúztunk. 17 vagy 18 évesen megtapasztalod azt az érzést, hogy soha senki ebben a világban nem állt még ilyen közel hozzád, nem szeretett ekkora hévvel, nevetett ennyire erősen, vagy törődött ennyire. Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna, de néha olyan érzés, mintha egy idegen emléke lenne.
-
A halál rendszeresen megjelenik a filmekben, a tévésorozatokban vagy a híradóban, ám ezek a képek nem tûnnek valóságosnak számunkra. Elménkben hatalmas szakadék tátong a halottakról készülő kitalált történetek és a halállal szembesülő hús-vér emberek között. A mindennapokban többnyire azzal a tudattal élünk, hogy mindig lesz holnap.
-
Akárhány emberrel volt dolgod az életben, sírod körül a családod, a "hozzád tartozók" állnak majd a legközelebb. Hiába voltál király, népvezér, miniszterelnök, világsztár vagy vezérigazgató - az igazi kapcsolatnak szûk kis köre van, néhány ember a sok-sok millióból. Ezért a családi diszharmónia a legnagyobb próbatétel: otthonodban lettél számkivetett. Müller Péter
-
Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz. Szilvási Lajos
-
- Most, hogy közeledik a búcsú, az elválás, a félelem a magánytól, a kilátástalan jövőtől, és jön a rémült gondolat, hogy: "Tapadjunk össze ebben a halálra ítélt, félelmetes, reménytelen világban, mert nem jó egyedül"... mindez azt kiáltotta bennetek: "Maradj velem!"... Ez nem szerelem. - Hanem mi? - Menekülés. Müller Péter