Téma
Belső béke idézetek
-
Egy sokszínû világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
-
A történelem nem más, csak egy tantárgy. Ez az igazság, kedves barátaim. Csak egy iskolai tantárgy. (...) Egyetlen pillanatra se felejtsék el, hogy nem történelemből vizsgáznak - elvégre azt sem tudják, hogy mi a történelem -, hanem egy egyszerû tantárgyból, amit azok a tudálékos poroszok találtak ki az emberiség bosszantására a tizenkilencedik században.
-
A valódi hősök a tûzoltók, rendőrök, katonák, akik először érnek oda, ha baj van, és a férfiak, akik naponta életeket mentenek. Õk rohannak be a lángoló épületekbe, keresztül a tûzön, másokat kihozni onnan, akik a köpenyekről és szuperhős-jelmezekről alkotott álmaikat félreteszik az egyenruhák és az áldozathozatal kedvéért.
-
Sétálj ki a szabadba egy felhőtlen éjszakán, és nézz föl a magasba. Egy őrült sebességgel önmaga körül forgó bolygón élsz, a semmi közepén. Bár alig néhány ezer csillagot láthatsz csak az égen, csak a mi Tejútrendszerünkben több száz milliárd van belőlük. Egyes becslések szerint a spirális galaxisban található égitestek száma az egytrilliót is meghaladja, és még az a galaxis is mindössze egyetlen csillagnak tûnne, ha egyáltalán képesek lennénk elég messziről szemlélni. Te pedig egy porszemen utazol, ami az egyik ilyen csillag körül kering. Innen nézve is fontos, hogy mit gondolnak az emberek az öltözködésedről vagy az autódról? Tényleg röstelkedned kell, csak mert elfelejted valakinek a nevét? Hogyan hagyhatod, hogy ezek a semmiségek fájdalmat okozzanak? Michael A. Singer
-
Gyûlölök minden férfit! Mást sem tudnak, mint ránk kényszeríteni a legvadabb elképzeléseiket: harcolni, értelmetlen háborúkért lelkesedni, ahová úgy rohannak mind, mintha a legjobb szórakozásról lenne szó, és fittyet hánynak azokra, akiket maguk mögött hagynak! Mi szükségük van rá, hogy fiaik legyenek? Hogy ugyanezt a sorsot kínálják föl nekik? Juliette Benzoni