Téma
Bölcsesség idézetek
-
A pesszimista olyan emberhez hasonlít, aki egy falinaptár előtt áll, és félelemmel s aggódással nézi, hogy a naptár - melyről naponta letép egy lapot - egyre fogy és fogy; eközben az az ember, aki az életét a mi beállítódásunk szerint fogja fel, ahhoz hasonlít, aki azt a lapot, melyet éppen leszakított a kalendáriumról, gondosan félreteszi a többi, már letépett lapok közé, persze miután naplójegyzeteit felvéste rá mindarról, amit csak megélt aznap. Mit neki az, hogy öregszik!? Tán irigy szívvel kellene más emberek fiatalságára s fájó szívvel a magáéra tekintenie? Inkább így fog gondolkozni: miért is kellene irigyelni egy fiatal embert - azokért a lehetőségekért, amelyekkel az még rendelkezik, a jövőjéért irigyeljem? "Köszönöm szépen - fogja gondolni - én mindehelyett valóságos dolgokat tudhatok magaménak - a múltamban: nemcsak a megalkotott mûvek valóságát, hanem a megélt szeretet, s még a kibírt szenvedések valóságát is. Sőt ezekre vagyok a leginkább büszke, még ha ezekért irigyelnek is a legkevésbé." Viktor Emil Frankl
-
Ez hiányzott életéből neki, erre vágyik titkon, ha nem is gondol rá. Ami betöltené az ürességet benne. Ez az elevenség, ijedtség, játék, simulás, mosolyok és könnyek. Ez az egész mindenség itt. Ami a gyerek. Ha neki egy ilyen kis gyereke volna. Mint ez a kis lucskos, taknyos, melegen szuszogó eleven kis jószág. Mindjárt jobban tudná és tisztábban érezné, hogy miért dolgozik, miért kezdődik a reggel, végződik a nappal, mire való az éccaka, a házasélet, hogy miért is élnek.