Búcsúzás idézetek

Könnycsepp gördül majd jóságos tiszta szemedből, hogyha kimúlásom híre sietve elér. Osztályrészem, hogy közönyös föld hantja takarjon. Mégis kivánom, hogy te ne légy szomorú. Ám emlékezz rám: szavaidban folytatom éltem, mindig fennmaradok, hogyha te nem feledel. Mégis, hogy szeretettel gondolj rám, illő bizonyára, hisz hû társ maradok, bárha halál ragad el. Bármi leszek, hamuvá s pernyévé válik a testem, jó emlékezeted mégse hagy el sohasem. Vergilius

Mert lehet bûn a locska szó, de lehet bûn a ki sem ejtett: egy elmulasztott búcsúszó, mely seb lesz akkor is, ha rejtett.

Jó volna tudni, hogy most, ha jó hírt kapsz, az első euforikus hullám után megkeseredik-e az öröm a szádban, amiért nem mondhatod el nekem. Vagy hogy ha valami bosszúság ér, tovább mélyíti-e bánatodat, hogy nem oszthatod meg velem.

A vezeklés sok formát ölthet: szívből jövő bocsánatkérést, egy nagy szabású gesztust, egy néma imát vagy valami sokkal bonyolultabbat, amit nehéz megragadni.

A legboldogabb összeköttetésekben sem maradnak el a kisebb-nagyobb csalódások. Lassanként napfényre jönnek a hibák, a kettő közül egyik sem tökéletes lény, s ekkor a fődolog az, hogy tûrjék el egymás hibáit, és kölcsönös szeretetből folytonosan azon iparkodjanak, hogy ezen hibákat elhagyhassák. Ez az élet legnehezebb mûvészete; de egyúttal annak legmagasabb jutalma is. Kalocsa Róza

Remélem, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. Tényleg nagyon remélem. És azt is, hogy soha nem kell megtudnod, milyen az, amikor mégis meg kell próbálnod e nélkül a személy nélkül élni.

Szólj hozzám reggel egy jó szót, mielőtt hazulról elmégy, s becsukod az ajtót, napközben történhet oly sok minden, ki tudja, viszontláthatjuk-e még egymást, kincsem. Jó éjszakát is kívánj szépen, Ki tudja, felébredünk-e reggel, vagy mégsem. Az élet elillan sebesen, Ezért nem mindegy, kedvesem, mi volt hozzám utolsó kérdésed, és milyen volt az utolsó nézésed. Ezért mindig egy jó szó legyen az utolsó, ne feledd, az utolsó örökre szólhat.

- Miért jöttél vissza? (...) - Talán hiányoztál. - El kellett rohannod ahhoz, hogy erre rájöjj? - Reméltem, hogy a dolgok megváltoznak, ha elmegyek. - Semmi sem változott. Mit keresel itt? - Jobban szeretem, ha itt hiányzol nekem, mint másutt. Graham Greene

Nem minden élet méltó az emberhez, de méltósággal kell viselnie a sors (oly gyakran silány) szereposztásait. Áldjon vagy verjen? többnyire is-is. Arra való a jellem, hogy kibírjuk.

És imádkozom hogy feledni tudjam Mindazt amit túlvitatok magamban S túlmagyarázok Mert megfordulni többé nem remélek E szavak feleljenek Azért amit tettem s már ne tegyek Ne legyen túl nehéz mirajtunk az ítélet. Thomas Stearns Eliot

Ez a roskatag börtön az (...), ami miatt leginkább szenvedek. Már túl soká tartott rabságban. Alig várom, hogy kiszabaduljak egy fényes, boldog világba, és ott maradhassak mindörökké, hogy ne csak könnyeimen át láthassam, és ne csak egy fájó szív falai mögül sóhajtozzam utána, hanem vele lehessek és benne, mindörökké. Emily Bronte

Nem viselem el, ha egy történet befejezését nem tudhatom meg. Végigolvasok mindenféle jelentéktelenséget - ha egyszer belefogtam - pusztán lázas mohóságból, hogy bekebelezhessem a lezárást - akár édes, akár fanyar -, s bevégezzem, amit elkezdenem sem kellett volna.

Ha menni kíván, megteheti. Jelenlétének terhe sokkal nagyobb, mint az élvezet, amit a kínzása nyújt. Emily Bronte

Van, amiről nem könnyû lemondani, van, amiről könnyû, és van, amiről nem szabad lemondani.

Vagy, aki vagy, egyetlen a többi között, tehetséges vagy tunya, messzire látó vagy bandzsi, egy ember, aki több kényelmetlenséget túlélt, dolgozott mindenfélét, sok embert elvesztett, még egészségesnek hiszi magát, nem él számûzetésben, és megvan a királysága. Övé az, ami megtörtént vele, búcsúdélután. Talán elszökik a boldogság, talán jön valami baleset, de minden hely kiváló, ha rácsodálkozom. Már csak az lep meg, hogy az élet milyen rövid volt. Konrád György

Ha maradsz, bármit megteszek érted, amit csak akarsz. (...) Talán túlságosan fájdalmas volna a régi életedet élni tovább, és könnyebb lenne neked, ha mindörökre kitörölnél bennünket az életedből. Ez ugyan nagyon szar lenne, de a kedvedért ezt is vállalom. Hajlandó vagyok hosszú távon lemondani rólad, ha ma még nem veszítelek el. El foglak engedni, ha maradsz. Gayle Forman

Egyetlen pillanatra se gondold azt, hogy mintegy varázsütésre részedről lezárul az ügy. Mert nem így lesz. Az emberek mindig azt mondják, alig várják, hogy ennek vagy annak vége legyen. De igazából nem így van. Nem törölheted ki az emlékezetedet. Ez örökre veled marad.

Ugye beengedsz, hogyha kopogok? Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok? Ugye elhiszed, amit gondolok? Ugye megtartasz, hogyha maradok? Ugye elengedsz, hogyha indulok? Ágai Ágnes

Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!

Amíg őriz a szemed, Amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, A lábnyomomban jársz. Amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd Újra megtalálsz.