Buddhizmus

A hagyományos gyógyászat célja, hogy meghosszabbítsa az életet. Feláldozzuk az élet minőségét most - mûtétekkel, kemoterápiával, intenzív kezeléssel -, hogy később esetleg nyerjünk némi időt. A hospice-ban részt vevő orvosok, ápolók, lelkészek és szociális munkások pedig abban segítik a halálos betegségben szenvedőket, hogy a lehető legteljesebb életet élhessék most rögtön. Atul Gawande

Ha esélyt adunk az új generációnak, a legjobbat hozzák ki magukból, és együtt növekszünk, erősödünk.

Bizonyos esetekben nem túl félrevezető, ha a rendszerünket demokráciának, kapitalizmusnak vagy - jobb esetben - iparosodásnak nevezzük, de valójában gyári fasizmusnak vagy irodai oligarchiának kellene nevezni.

A hatalom a hozzá dörgölőzőket is nagyon meg tudja vetni. Bodor Ádám

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. II. János Pál

A boldogsághoz vezető út magában foglalja, hogy jó viszonyban legyünk szüleinkkel, vagy azokkal, akik felneveltek minket. Lafayette Ron Hubbard

Kevés dolog marad utánunk, színészek után. A színészi hivatásból adódik, hogy amit létrehozol, olyan illékony. Kulka János

Képesek a kormányrendszerek a változásra? Én biztos vagyok benne. Ha helyes eszközöket kapnak, hegyeket képesek megmozgatni.

Közel húsz év elég hosszú ugyan ahhoz, hogy a fiatalságunk elszálljon, de ennyi idő alatt kapcsolatok lényegileg nem változnak. A tudomány és a technika viszont két évtized alatt óriási tempót vehet, persze ha a butaság és előítéletesség nem akadályozzák a fejlődést. Boldogkői Zsolt

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik. Csitáry-Hock Tamás

A szabályok és a módszerek nem érnek semmit, ha hiányzik a természetes tehetség. Marcus Fabius Quintilianus

A modern élet egyre fokozódó bonyolultsága, és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Kulturális érzékenységünk hiányának tulajdonítható, hogy belekényszeríthettek ebbe a kelepcébe. Vakon rohantunk a sekélyes kényelem és a túlnépesedés felé, és közben elvesztettük esztétikai érzékünket. A profit, a hatalom és a monopóliumok kényszerítik ránk élettempónkat. Tûrtük, hogy ezek az erők teljesen elborítsanak, mit sem törődve a végzetes következményekkel. Charlie Chaplin

A házasság a legnagyobb hûtlenség. Ken Follett

Mi, emberek a legfontosabb dolgokban az állatok tanítványai vagyunk. Démokritosz

Gyakran halljuk a kifejezést: Az embernek természetes joga van a földhöz. Azonban ez abszurd, mert ezen az alapon azt is mondhatnánk: az embernek joga van a végtagjaihoz. Ha jogokról beszélünk ebben az összefüggésben, azt is kell, hogy mondjuk, hogy a fenyőfának joga van gyökeret ereszteni a földbe. Töltheti egy ember az életét léggömbben? A föld az emberé, és szerves része neki. Nem tudunk elképzelni egy embert föld nélkül ugyanúgy, mint fej vagy gyomor nélkül. A föld éppen annyira az ember egy része, egy szerve, mint a feje. Hol kezdődnek és hol végződnek egy ember emésztőszervei? Nincsen elejük és végük, hanem egy zárt rendszert képeznek kezdet és vég nélkül. Azok az alkotóelemek, melyekre az embernek szüksége van, hogy fenntartsa életét, emészthetetlenek nyers állapotukban és át kell, hogy menjenek egy előkészítő emésztési folyamaton. Ezt az előkészítő munkát nem a szánk, hanem a növény végzi el. A növény az, ami összegyûjti és átalakítja a tápanyagot, hogy az táplálékul szolgálhasson további folyamatokban, az emésztőcsatornában. A növények és a hely, melyet ezek elfoglalnak, ugyanannyira részei az embernek, mint a szája, fogai és a gyomra. Akkor hogyan tûrhetjük el, hogy bizonyos egyének kisajátítsák a földet, mint kizárólagos tulajdont, határokat állítsanak fel és őrzőkutyák és betanított szolgák segítségével távol tartsanak minket földterületektől, önmagunk részeitől, teljes egészben kitépjék azokat, amik voltak: testünk végtagjai? Nem olyan ez, mint az öncsonkítás? Silvio Gesell

A példátlan jólétünk nem abban gyökerezik, hogy teljes egységben élnénk a Földdel és egymással, inkább azon alapszik, hogy módszeresen kimerítjük vagy elpusztítjuk az élet forrásait - a talajt, a vizet és a levegőt -, valamint azokat a közösségeket is, amelyek létünket ihletik, meghatározzák és megtartják. Ezt a kudarcot jelzi a virtuális világokba való menekülés és az "életminőséget javító" szerekre (hangulatjavítókra, savlekötőkre, antidepresszánsokra és stresszkezelési technikákra) való egyre nagyobb ráutaltság. Nem akarjuk vagy nem tudjuk ezt a világot otthonunkká tenni. És nem tudunk vagy nem akarunk örömteli nyugalomra lelni a közösségeinkben, az élettereinkben, a testünkben, a munkánkban. De ami talán még rosszabb, hogy gyerekek nemzedékeit neveljük arra, hogy szorongással teli életmódunkat tekintsék normálisnak. Wendell Berry

Tulajdonképpen micsoda lappangó, rejtett, megbízható boldogság ez, velük lenni. Igazán kinyalhatják a fenekemet, de ha ez a vén marha most beleesne a korlátról a vízbe, utána ugranék, mint a mindennapi kenyeremért. Nem is a szép szeméért. De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízû, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Ottlik Géza

A mélypontok, a hullámvölgyek fejlesztenek bennünket.

A felebaráti szeretet az élő energiának az a legmagasabb rendû alakja, amely betölti az ember szívét, és kiáradni, adakozni törekszik. Borisz Leonyidovics Paszternak

A gyereket nem kell folyamatosan oktatni. Nem kell táncot ráerőltetni, ha ő éppen gyurmázna, és gyerekdalokat sem kell lenyomni a torkán, ha inkább megnézne egy Kisvakond-epizódot a tévében. A gyerekkel egyszerûen együtt kell élni. Tenni a dolgunkat, közben beszélni hozzá, és hagyni, hogy kérdezzen és bekapcsolódjon. Ha a kádat sikálom, és ő körülöttem téblábol, a kezébe adok egy szivacsot. Ha sminkelem magam, kap egy ecsetet, hogy kifesthesse a babáját. Segít kipakolni a mosogatógépet, elrakni a vasalt ruhát, szortírozni a névjegykártyákat. Miközben szöget verek be a falba, a szerszámos dobozt rámolja, és mindennek tudni akarja a nevét. A világ, a maga egyszerûségében, nagyon izgalmas hely. És ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy ezt nagyon jól tudja. D. Tóth Kriszta