Téma
Csillagászat idézetek
-
Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre, ha sohasem sietsz és háborogsz. Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út. Bölcs önmegtartóztatás fûszerezi a sikert és érleli meg a titkos elhatározást. Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál. Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel. Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást. Baltasar Gracián
-
Egy házat lezárhatunk, életünkre azonban nem tehetünk lakatot. Ha magunk mögött hagyjuk a múltat, és egy apró dobozba zárjuk, azzal meggyalázzuk szeretteink emlékét. Ez azt sugallja, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Ez egyfajta tagadás. A mi feladatunk az, hogy elismerjük a történteket és azok tragédiáját, hogy belássuk, mindez örökre megváltoztatta az életünket. Más emberként élünk tovább, akik most már másképp gondolkodnak az életről és a halálról.
-
Civilizációnk az élet értelmének, a szabadságnak, az emberiség fontosságának és halhatatlanságának káprázatos tûzijátéka. Ámítás és önámítás, de segít nekünk élni egy olyan univerzumban, amelyben ezen kívül lehetséges, hogy nincs értelme, és nincs szabadság, és az emberi lét végtelenül esendő és mulandó. Hankiss Elemér
-
Ha az ember olyasmit csinál, amit keményen megadóztatnak, és annál nagyobb mértékben adóztatnak meg, minél többet csinálja, az egy korbács, ami elriasztja az adott tevékenységtől. Ha nem folytatja azt a tevékenységet, akkor megússza az adót, és nem kell kifizetnie, ami végösszegben nyereségként jelenik meg. Vagyis azoknak a tevékenységeknek az elkerülése, amiket megadóztatnak, biztosítja a mézesmadzagot. Kim Stanley Robinson
-
Oly rövid az élet, nagyon rövid. De itt és most élünk, és lehet, hogy csak itt és csak most. Ha pedig így van, nem fordítottál-e te hátat azoknak a napoknak, amelyek mindenek dacára még mindig tündökölnek - hogy bent tévelyegj a gondolatok sötét és komor labirintusában, ahol már nem férek hozzád, s ahonnan ki sem vezethetlek? Jostein Gaarder
-
Amikor egy jelentős esemény kibillent bennünket addigi életünkből, az idő egyszerre egyetlen ponttá zsugorodik össze, amit az istenért sem akarunk elengedni, ugyanakkor a pillanat, amelyet, tegyük fel, harmincnégy, most már harmincöt, harminchat másodperccel ezelőtt éltünk át, végtelenül távolinak látszik. Már-már úgy tûnik, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá.