Téma
Csillagászat idézetek
-
Ha az embert valami óriási sokk éri, igyekszik elfelejteni azt, és a kínzó eseményeket akár meg nem történtté is teszi a tudatában. Ilyenkor az agy nem válogat a kedves és a felkavaró emlékek között, bármennyire is szeretné ezt a szív, így a dolgok, a jók is és a rosszak is, szép lassan elsüllyednek az elmúló idők horizontján. De abból is tudhatjuk a megrázkódtatás mértékét, hogy az illető tud-e róla beszélni egyáltalán. Mert minél súlyosabb a történet, annál súlyosabbá válik a csend, míg végül a homályból nemhogy a részletek, de már a főbb vonalak sem látszanak ki. Ilyen a lélek. Védekezik. Így vagyunk megteremtve.
-
Vannak, akik minden erejüket megfeszítve túlélik a túlélhetetlent és bölcsen mesélnek az útról, amit bejártak. Lesznek, akik ugyanazt az utat járják be, de nem tudják szavakba önteni és csendesen élnek. És vannak, akik az alkotásba temetkeznek, hogy feldolgozzák a múltat és egy szebb jelent rajzolhassanak a jövő számára. Mert mindenki a maga módján dolgozza fel azt a fájdalmat, azt a terhet, amit az élet rászabott. És a feldolgozáshoz mindenkinek joga van. Joga van megélni és átélni a fájdalmat, az utat ítélkezés, bírálat és kritika nélkül. Így ha legközelebb úgy érzed, bírálnod kellene vagy irigyelni a másik életét, jusson eszedbe, valószínûleg nem akarod bejárni azt az utat, amit ők megtettek, miközben sziklaszilárdan állnak az élettel szemben. Az életért.