Téma
Csillagok idézetek
-
A tiszta éjszakákon fölénk magasodó, impozáns csillagos égbolt költők számos nemzedékét megihlette, ám az nem más, csak egy mesés illúzió. Mint ahogy gigantikus méretû optikai csalódás az égitesteknek az ókorban csillagképekké összerakott, rendezett, a nagy mitológiai történeteket még ma is visszhangzó halmaza is. A Szíriusz, az éjszaka legfényesebb csillaga valójában két, a Naptól 8,6 fényévnyire egymás körül keringő csillagból álló rendszer. A Deneb, a Hattyú csillagkép fő csillaga 2600 fényévre ragyog, míg a Sarkcsillag (Polaris, Alpha Ursae Minoris), a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga mintegy 323-433 fényévre van tőlünk. Az ennyire különböző távolságokban elhelyezkedő égitestek a múltban, eltérő időpontokban bocsátották ki a szemünkkel ma ugyanabban a pillanatban érzékelt fényt. Az éjszaka sötétjében tehát rekonstruálunk egy képet, az időben több ezer év különbséggel lezajlott események teljesen mesterséges szuperpozícióját. A csillagos égbolt bámulatos leképzése egy valóságnak, amely sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan számunkra megjelenik. Guido Tonelli
-
Hihetetlenül jó napom volt. Volt-e már ilyen nap az életedben? Olyan, amelyik tökéletesnek tûnik, a felébredés pillanatától egészen addig, amíg este el nem alszol. Olyan, amely az egymást követő hétköznapok világában különlegesen szép és okos jelenség, amelynek misztikus arányai és fantasztikus ritmusa van. Tore Renberg
-
Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbûvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik. Guy de Maupassant
-
Mi a reményt kínáljuk... Gondoljon a szivárványra! Szép, de megfoghatatlan. A legáttetszőbb fátyol, egy égi ív. Ha egyszer átmehetnénk a szivárvány alatt, és megtudhatnánk, mi van mögötte... ki tudja, hátha a szivárvány a csillagok felé nyíló kapu? S mégis, mihelyt megközelítjük, a szivárvány szertefoszlik.
-
A csillagfény eleven és örökké mozgó, majdnem olyan, mintha azokból a határtalan térségekből valaki a jóakarat üzenetét küldené, mert a csillagoknak még a neve is kedves. A Vénusz minden nő, akit szeretünk, a Medvék gyermekkorunk mackói, és a Dél Keresztje (...) azoknak, akik hisznek (...), olyan lehet, mit egy zsoltár vagy lefekvés előtti imádság. Graham Greene