Demokrácia idézetek

Ha a békák tudnák, hogy a gólya sorsa tőlük függ!

Elment az én babám, itt hagyott engemet, Elvitte magával, minden vig kedvemet. (...) A fecske is elmegy, de tavaszra megjön, De az én galambom, akkor is csak nem jön.

Ló pisálta le a poros gesztenyéket - újra fénylenek. Kobajasi Issza

Agyunk nem aprólékos tervezői folyamat eredménye, amely a lehető legjobb gondolkodógép létrehozására irányult; hanem egy halom összegányolt és -bütykölt billentyûparancs, amitől a mi őseink két százalékkal jobbak voltak az élelemszerzésben, vagy három százalékkal annak az üzenetnek az eljuttatásában, hogy: Ó, a francba, vigyázz, ott egy oroszlán!

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma. Anne Rice

Meg kellene akadályozni, hogy a Tudás Fájáról a még éretlen gyümölcsöt rendszeresen lopkodják!

A megfeszített Föld bolygó, ha megtalálná hangját, és értené az iróniát, akár azt is mondhatná arról, ahogy tönkretesszük: "Bocsásd meg nekik, Atyám, Nem tudják, mit cselekszenek." Kurt Vonnegut

Mester, bölcsességeddel taníts meg rá, hogy Fény legyek a vakok számára, hogy melengethessem szívüket és világíthassak nekik a sötétben, amíg saját tudásuk révén fel nem tudják szítani tüzüket, hogy végre elhagyhassák a sötétséget és kinn élhessenek a Nap fénye alatt.

A sirály az öböl partja fölött szállt, amikor megpillantott egy egeret. Leszállt az égből, és megkérdezte a rágcsálót: - Hol vannak a szárnyaid? Minden állatnak megvan a maga nyelve, és az egér nem értette, hogy mit beszél a madár. De az feltûnt neki, hogy van rajta két nagy, furcsa valami, ami a testéből nő ki. "Biztosan beteg szegény" - gondolta az egér. A sirály észrevette, hogy az egér a szárnyait bámulja, és azt mondta: - Szegénykém. Megtámadtak a szörnyek, megsüketítettek és ellopták a szárnyadat. Megrendülten a csőrébe vette a kis állatot, és elvitte egy sétarepülésre az egekbe. "Biztosan hiányzott már neki, hadd élvezze egy kicsit" - gondolta, miközben repült vele. Azután óvatosan visszatette a földre. Az egér hónapokig mélységesen boldogtalan volt, hiszen megismerte a magasságot, és egy óriási, gyönyörû világ látványa tárult elé. De ahogy telt-múlt az idő, újra hozzászokott saját kis egérlétéhez, és azt gondolta, hogy a csoda, amit átélt, nem volt több egy szép álomnál. Paulo Coelho

Sokan elfelejtik, hogy a legelső ország, amit a nácik elfoglaltak, a sajátjuk volt.

Ha az idegenek olyan okosak, hogy tudnak utazni az ûrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?

Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért. Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk. Paulo Coelho

A szertárból hozta a térképet, melyet már senki se lát, kicsi pontokkal mutatta a Maros-Magyar autonóm tartományt. Kidobták a régi atlaszt, megszüntetik az iskolát, megőrzi mégis az emlékezet a földrajztanárt. Kormorán

A filozófia története nagy mértékben annak a története, hogy okos emberek nagyon csábító hibákba esnek, és ha nem ismered a történelmet, arra vagy kárhoztatva, hogy ugyanazokat a buta hibákat ismételd meg újra és újra. Daniel Dennett

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hûvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik. Stephenie Meyer

Egy pillanat, mit kértem, az utolsó szó jogát, egy árva, sárga képet, a múlt időnek nyomát. Lenne itt egy élet, mit félni kéne talán, de nincsenek emlékek, nem volt gyerekszobám. Oláh Ibolya

Az ember is az állatfajok egyike, bár sokszor szeretné ezt a rokonságot megtagadni, és természetesen génjeiben hordozza a legfontosabb erőforrás-védelmi készségeket, amelyeket aztán ügyes elnevezésekkel szépnek, szentnek, hazafiasnak és különlegesnek tüntet fel. Ezek közé az ősidőkből hozott értékek közé tartozik a territorialitás is. Az otthon, a tanyánk, a földünk, a hazánk védelme mindannyiunknak nagyon fontos, és az ufók is menjenek haza, mert ez a mi bolygónk. Csányi Vilmos

A lányok lelke - akár a vadállatoké - erős és bölcs, de egyben gyanakvó is. Időre és nyugalomra van szüksége, hogy megmutatkozzon. Mihelyt egy lány rátalál a lelkére, már lesz muníciója, hogy szembenézzen az élet nagy kérdéseivel, hogy megválassza partnereit, barátait, döntsön életpályájáról. Ha egy lány ismeri a saját lelkét - még ha érzékeny kislány is -, lesz benne elég erő ahhoz, hogy ne egykönnyen befolyásolják nemtörődöm fiúk és hamis barátok. Lojális lesz és kemény, meg fogja védeni azokat, akik a környezetében vannak - és önmagát is. Steve Biddulph

Jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen. Nincs jogod arra, hogy másoktól számon kérd döntésük logikáját, még kevésbé arra, hogy a saját logikádat rajtuk kérd számon. Alexander Oakwood

Célunk lehet például az is, hogy visszahódítsuk szerelmünket, aki valami apró félreértés miatt elhagyott bennünket. Szerelmünk szerint ugyan csak annyi történt, hogy már nem minket szeret, hanem valaki mást, de ez természetesen lehetetlen. Csupán meg kell nézni minket és azt a másikat. Nem akarok szegény nyálcsorgató nyomorékra semmi rosszat mondani, de minden szépségversenyen megelőzné egy tüdővészes hiéna. Szerelmünk esetében egyszerûen arról van szó, hogy valami aprósággal megbánthattuk. Ráhapciztunk a nyakára. A lábára léptünk tánc közben. Mi ettük meg véletlenül a csoki nagyobbik felét. Halálos biztonsággal állíthatjuk, hogy csak valami efféle kis izé miatt halványulhatott el irántunk érzett lángoló érzelme. Semmiféle más oka nem lehetett ugyanis arra, hogy elhagyjon minket. Illő szerénységgel és a mamánk elfogultságok nélküli szavaival szólva magunkról, mi olyan tökéletesek vagyunk, hogy ha kedvünk támad, francia parfümöt pisilünk, Húsvétkor és minden kedden. Szerelmünk nevelését semmilyen körülmények között se kezdjük azzal, hogy lábaihoz borulunk, és miközben taknyunk, nyálunk összefolyik, azt zokogjuk, hogy kéhér-lehek, gyehe-rehe vihisz-szahaaa! Ennél nagyobb hibát nem követhetnénk el. Csak semmi könyörgés! (...) Hadd érezze a bûnös lélek, mennyire megbántotta azt, aki csak érte, csak vele, neki bele és általa...! Szóval minket. Javaslom: ne is keressük a közelségét. Nógrádi Gábor