Téma
Diplomata idézetek
-
Az ember, mihelyt a létezését rázza meg valami gyökerestől, az egészet, a mivoltát, akkor ott áll meztelen. A lelke. Mert olyan ez, mint a fergetegek, ez aztán igazán elsöpri előle, amivel annyit nyûglődött: az apró keserveket és bajokat, s felbukkan, mint a nap, a létezésnek egy sohasem sejtett mélysége és csodás öröme. Ráeszmél arra a csodára, hogy él. Füst Milán
-
Élt egyszer egy Goldberg nevû ember, aki nem akart mást, csak gazdag lenni. Mindennap elment hát a zsinagógába, és imádkozott Istenhez, hogy megnyerje a lottófőnyereményt. Ez így ment napokon, heteken, hónapokon, éveken át, de Goldberg soha nem nyert. Végül elfogyott a türelme. Így szólt Istenhez: "Cserben hagytál." Isten megtörte a csendet, és dörgő hangon így válaszolt: "Goldberg, segítened kell. Vehetnél legalább egy szelvényt." Tina Seelig
-
Az Isten egyszerre férfi és nő. Ám az embernek nem adta meg a kétnemûség isteni sajátosságát, mint ahogy a halhatatlanságot sem, hanem az isteni lényeg két személyben, férfiban és nőben formálódott meg. Tehát a férfi és a nő együtt hasonlítanak Istenre, külön-külön csak félistenek, az egyik felük már isteni, de a másik még állati a nemek különválása miatt. Popper Péter
-
Minden mozgásban van, minden gyorsabb, személytelenebb lett, s ezzel együtt az emberi kapcsolatok is kiüresedtek. Még a reklámokból is az zúdul ránk, hogy ha valami nem jó, akkor cseréld le újabbra, fiatalabbra, szebbre. Minden pótolható lett jobbal, szebbel, modernebbel, a tárgyak, és velük együtt az emberek is.
-
Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyû. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk. Müller Péter
-
Az amerikaiak megmondják egymásnak, mit szeretnének karácsonyra. Szerintem ez nincs összhangban a nagylelkû ajándékozás fogalmával, melynek során kapunk valamit Istentől, bár nem érdemeljük meg - ahogy a fiát, Jézust ajándékozta nekünk. Ha az ember kér valamit, amit mások kötelességüknek éreznek megadni neki, azt nem hívhatjuk ajándéknak. Annak szívből kellene jönnie, meglepetésnek kellene lennie. Amikor a napkeleti bölcsek elmentek Betlehembe a jászolhoz, azt vitték, amit tudtak. Nem kérdezték meg Máriát és Józsefet, mire lenne szüksége a Kisjézusnak.