Téma
Divat idézetek
-
Azok a jelek, amelyeket az emberek hagynak, túlságosan gyakran sebhelyek. Az ember felhúz egy ocsmány plázát, államcsínyt hajt végre, megpróbál rocksztár lenni, és közben azt gondolja: "Most már emlékezni fognak rám", azonban (a) nem fognak emlékezni, és (b) csupán még több sebet ütött. Az államcsínyből diktatúra lesz. A plázából fekély. John Green
-
A lélek gyógyítása más, mint a sebészet. Nem elég egy vérkép és egy EKG. A lelki bajnál a haladás nagyon nehezen mérhető, és ha valami baj van, cselekednünk kell. Sok a bizonytalanság, nagy a félelem, és ami valaki számára könnyû, ahhoz másnak elkepesztő belső erőre van szüksége. De meg kell próbálunk, harcolnunk kell a démonjainkkal, szembe kell néznünk a valósággal, és néha muszáj segítséget kérnünk, és ha ezt megtesszük, meggyógyulhatunk.
-
A fájdalomnak sokféle arca van. A testben olykor szúró, égető, éles, néha csak bizonyos ponton érzi az ember. Lehet apró nyilallás, váratlan görcs, végtelen gyötrelem vagy kínszenvedés. Néha könnyû csillapítani, gyógyszerekkel. Ha a lelket gyötri, szenvedésnek nevezik. Egy részükkel mindennap együtt élünk; kellenek ahhoz, hogy felnőjünk, képesek legyünk élni.
-
Az ostorom saját hátamon csattan, Minden pofont magamnak adtam. Egy darab a fényből, bennem a szándék, Nem verekednék, már nem anyáznék. Megláttam, ahogy vergődik énem, De nem hagyom el, már többé nem. Az élet elfogad, te őt miért nem? Az ördögöt megingatom hitében. Angyalok vagytok, de szárnyak híján Majomjelmezben ugrálsz az indán. Szeretlek, mert én szeretni jöttem, Ez van, ennyi telik tőlem. Ismerős Arcok
-
- Nem kérhetsz bocsánatot, hacsak nem fogadod el, hogy nem volt igazad! Ha bocsánatot kérsz, akkor be kell ismerned, hogy nekem van igazam. (...) - Nem. A bocsánatkéréssel az ember azt kéri, hogy olyannak lássák, amilyen, a tetteitől függetlenül. A megbocsátás pedig a legmélyebb szeretet, amire az ember képes. Riikka Pulkkinen
-
Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiség szenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejûen játszanánk a saját kis dallamainkat.
-
Az ember igazi jövője, amiért élni érdemes, a voltaképpeni cél - a múlt; az elmúlt fiatalság. Iskolákban kellene ezt tanítani, aminek tisztára az ellenkezőjét tanítják, és ezért kellene valami szép szociális forradalmat csinálni. Azért, hogy másképp rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen öregségért, amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak: jövő. Bródy Sándor