Téma
Egyszerűség idézetek
-
A valóságban (...) az ember nem azért hal meg, mert egy csuklyás alak megérinti a vállát, vagy mert isten így rendeli, és nem is azért, mert a halandóság valami kozmikus terv része. Az emberek mindig valamilyen technikai hiba miatt halnak meg. A szív nem pumpálja tovább a vért. Valamelyik főartériát eltömítik a zsírlerakódások. Rákos sejtek burjánzanak el a májban. Kórokozók szaporodnak el a tüdőben. És mi okozza ezeket a technikai problémákat? Más technikai problémák. A szív azért nem pumpálja tovább a vért, mert nem jut elég oxigénhez. A rákos sejtek azért burjánzanak el, mert egy véletlen genetikai mutáció átírta az utasításaikat. A kórokozók azért kerülnek a tüdőnkbe, mert valaki ránk tüsszentett a metrón. Nincs ebben semmi metafizikai. Ezek tisztán technikai problémák. És minden technikai problémára van technikai megoldás. Yuval Noah Harari
-
Antropológusok gyakran leírták, mi történik akkor, ha valamilyen primitív társadalmi rendben a szellemi értékeket kiteszik a modern civilizáció rohamának. Az emberek elvesztik az életük értelmébe vetett hitet, társadalmi rendjük felbomlik, és ők maguk morálisan tönkremennek. Mi ma ugyanilyen helyzetben vagyunk. De sohasem értettük meg, mit veszítettünk el. Carl Gustav Jung
-
Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az értelmiségi lét mûködhet úgy, hogy nem veszünk tudomást a körülöttünk zajló csatározásokról. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy írónak lenni, színésznek lenni, festőnek lenni, zenésznek lenni egy parnasszuson való élést és nem figyelést jelent arra, hogy mi történik. Ha értelmiségi az ember, alakítja a közvéleményt.
-
Az esemény ha nem változik emlékké meg sem esett mennél könnyebben változik viszont azzá annál értékesebb Az eseményt emlékre-hajló jó képessége már akár a következő pillanatban rávési életünk falára és úgy hogy onnét többé halálig letörölhetetlen s fölidézve száz arc (idő) jön vissza szépen s egyre szebben. Csorba Győző
-
Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés.
-
Beszélni: - Nem irtóztok? Minden szavatoknál remegnetek kellene... S egy óráig mérlegelni minden szót... Nem adja-e ki titkaitokat? Nem árulja-e el, hogy kik vagytok... s nem csúszik-e ki mellette még egy másik, - valami jeladás arról, hogy hol bujkáltok álmaitokban? S nem válik-e ténnyé, jóvátehetetlen valósággá, ami lelketek sötétségében eddig, mint bizonytalan árnyék imbolygott csupán? A beszéd árulótok, - jól vigyázzatok! Füst Milán
-
A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor