Egyszerűség idézetek

Két hete nem esett... Micsoda nyár! A bőr ragad, a vászon összefonnyad, rohad minden puhán, mint egy kiolvadt mélyhûtőben. A metszett cseh pohár- készlet a Vasedény kirakatában, ahogy nagy tûkkel dobálja a nap, mint hajnali fejfájás, hasogat. Az aszfalt szürke kelttészta. A lábam folyékony kőbe süllyed, menten elnyel, azt hittem. Rakovszky Zsuzsa

Manapság nincs türelem, tolerancia. Az emberi érzelmek gyanúsak, avíttak, kicsúfoltak. Ha ezt elvettük magunktól, mi maradt? Nem beszélünk egymás nyelvén. Mindenki a magáét fújja, gettóba zárva másokat. Vavyan Fable

Amikor félek, szomorú is vagyok, és a szívem egy nehezék, amikor nem félek, jókedvû vagyok, s a szívem egy buborék. Cseh Katalin

Hogyha megérik a búza, Szegény ember learatja; Megért szívem búbánatja, A halál lekaszálhatja.

A barátság komoly dolog, és nem azon múlik, hogy ugyanazokba az iskolákba jártunk-e, ugyanazokra a helyekre voltunk-e bejáratosak, vagy ugyanolyan diplomát szereztünk-e; nem ettől leszünk barátok. Ez bizony teljességgel félreviszi az értelmezést. Ugyanabból a miliőből jöttünk, na, ez az, ami közös bennünk. De a barátság, hát az teljesen más dolog.

Legnagyobb dicsekvés, mikor egy szerető asszony azt mondhatja egy költőről, hogy az ő kedvéért hûtlen lett - a papíroshoz. Jókai Mór

Hát mi az állat? Járó por. És mi az ember? Beszélő sár. Schein Gábor

A koronavírus-járvány (...) részben attól válik "kemény dió"-vá, hogy mi magunk tesszük azzá. Állunk körülötte, és nem tudjuk eldönteni, honnan üssük, mennyire üssük, vagy üssük-e egyáltalán. Mindez a rövid távú és a hosszú távú költségek észszerû összevetésének elmaradásából következik. Egy rövid távra fókuszáló szemléletből, amelynek alapja lehet egyes szereplők személyes érdeke - például a választásokat négy (és nem negyven) éven belül újra megnyerni remélő, hatalomban lévő politikusoké vagy a részvényeseiknek az év végén vonzó osztalékot fizetni remélő vállalati menedzsmenteké. Ezek a szükségképpen rövid távra tervező szereplők esetenként meghatározók lehetnek, de az igazi problémát az emberi gondolkodás alapvető zavara jelenti, vagyis az, hogy nem tudjuk elképzelni a hosszabb távon felhalmozódó költségeket, és nem látjuk be, hogy ezek idővel összehasonlíthatatlanul nagyobbak lehetnek az eredményes cselekvés költségeinél.

Az ember sose volt jó, ma sem jó, sose lesz jó. Karl Barth

Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani. Rodney Dangerfield

Unom már, hogy azt mondod, hogy "minden rendben van", unom már ezt a szar dumát, hogy "érezd jól magad", annyira unom már, hogy úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne. Unom már, hogy azt játszod, hogy élvezed... Esti Kornél

Ha legközelebb látlak, Már nem figyelek rád, Nem fordulok utánad, Megyek csak tovább. Kovács Kati

Minden, amit hallunk, vélemény, nem pedig tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem pedig igazság. Marcus Aurelius

Soha nem saját elhatározásunkból panaszkodunk olyan sokat, nem szándékosan vagyunk gorombák vagy féltékenyek. Általában nem is vagyunk tudatában, hogy így viselkedünk. Néha sikerül felülemelkednünk ezen, és észrevesszük, mit is gondolunk, hogyan cselekszünk, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy általában nem látjuk magunkat tisztán. Julian Brass

Nem az vagyok, akinek én gondolom magam, és nem is az vagyok, akinek te gondolsz engem. Hanem az, aminek gondolom, hogy gondolsz engem.

Vannak közönséges, hétköznapi periódusok az ember életében, és vannak különleges, nagy pillanatok, amikor magától értetődően az emberi lét mélyebb dimenzióiban gondolkodunk, életről és halálról. Mert ebben az állapotban nem is tudunk másképp. Meghal valaki, aki nagyon közel állt hozzánk. Gyerekünk születik. (...) Ha akarjuk, ha nem, az ilyen pillanat valósággal "odalök" a lét forrásaihoz. Oda, ahol fájdalom és gyönyör, születés és halál összeér. Nem tehetünk mást, elnémulunk, és látjuk, amit látunk.

CM-mel huszonöt évre nyúlik vissza a barátságunk; hosszabb idő, mint némelyik házasság. Jobban ismer, mint az anyám. Régebben arra gondoltam, hogy szorosabb köztünk a kapcsolat, mintha testvérek volnánk, de most már nem vagyok biztos benne. A testvérek tudják, hogy szeretetük sziklaszilárd, így néha utálhatják is egymást.

Szerettem volna még élni köztetek, de a sors másképp rendelkezett. Küzdöttem, de már nem lehet, szeretteim, Isten veletek!

Azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad. Delphine de Vigan

Azok az emberek, akikkel érdemes együtt lenni, önmagunkért szeretnek majd minket, és nem zavarják őket fizikai tökéletlenségeink (ha egyáltalán tökéletlenségnek fogják fel ezeket). Talán mi visszautasítanánk a nagy Õt, ha egy kicsit túlsúlyos vagy szemüveges lenne, esetleg nagy lenne az orra? Remélem, nem. Akkor miért tenné velünk ezt egy olyan személy, aki méltó a társaságunkra?