Egyszerűség idézetek

Akik együtt esznek, összetartanak.

A krónikus betegek esetében a "halál" szerintem már az életben megjelenik, akár több nappal az elmúlás előtt. Szakkifejezéssel "facies Hippocratica", vagyis "hippokratészi arcként" írják le azt a szövegben pontosan soha vissza nem adható arckifejezést, amely az elhunytakon látható, és a haldoklókra is jellemző.

Nagy hatalmasság a halál. Az ember leveszi kalapját, és lábujjhegyen, előrehajolva lépked a közelségében. A régvolt méltóságteljes fodorgallérját viseli nyakában, és az ember is szigorú feketébe öltözik tiszteletére. Az értelem ostobán áll előtte, mert az értelem nem más, mint erény, a halál azonban szabadság, kicsapongás, formátlanság és kéj. Thomas Mann

Ha csak a véleményedet erőlteted, akkor a fiaid és a lányaid nem kapnak mást tőled, mint egy sírkövet. Mert hát a vélemény egy hatalmas sírkő: nehéz, megváltoztathatatlan és lezárja az életet.

Az első pofon után elkezd pusztulni a kapcsolat. Utána már semmi sem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. A férfinak lehet, hogy csak egy pofon, de a nőnek az egész élete. Egy illúzió elvesztése. Örökre. Mert egy pofon után a nő mindig félni fog, ha a férfi felemeli a kezét. Még akkor is, ha azzal esetleg épp simogatni akart, nem pedig fájdalmat okozni.

Vajon mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belém lát vajon? Belénk? És tisztán vagy homályosan? Remélem, hogy tisztán, mert én már nem látok magamba. Csak zaccot látok.

A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő. Biblia

Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában van, de rendelkeznünk kell az érzékeltetés adottságával. Gustave Flaubert

Minden túlzás (...) saját maga ellentétét erősíti fel. Minél nagyobbat csapunk az asztalra, annál jobban megütjük az öklünket, és annál nagyobb a csattanás is. Laár András

Bármilyen nehéz és szörnyû a háború, akármennyi gyötrelmet és veszteséget is okoz az embereknek - az egészséges, életvidám ifjúság romlatlan és jóindulatú önzésével, szerelmével, jövőbe vetett álmaival, nem akarja, de nem is képes meglátni az összességet ért veszély és szenvedés mögött az őt magát fenyegető veszedelmet, amíg rá nem tör a baj és fenekestül fel nem borítja boldogságát. Alekszandr Fagyejev

A távozó iránti tisztelet és szeretet nem a pompában, hanem a gyász mélységében nyilatkozik meg. Iványi Gábor

Az emberek többsége viszonylag magas kort érhet meg, ha nem is szükségképpen igazán jó egészségben. Mi több, az emberek előre számíthatnak is erre, és közben nem feltétlenül vannak tisztában ennek a helyzetnek a rendkívüliségével.

100 százalékot az élsportoló tud kihozni magából úgy, hogy mindent ennek vet alá - a tanulást, az emberi kapcsolatokat, vagyis az egész életét. De a 80 százalék mindenki számára megvalósítható.

Amire sokat gondolok, az előbb-utóbb valahogy úgy is lesz. Szerintem, amit adunk, azt kapjuk vissza. Huszárik Kata

Átok fogta meg a magyart, Mert az soha együtt nem tart.

Egyszer megkérdezted, mit nem lehet megbocsátani. (...) A szavakat. A szavakat, amelyeket nem lehet visszavonni. Charles Martin

Ha valakivel először találkozunk kilenc év után, akkor furcsamód mindig van egy pillanat, vagy talán csak egy töredékmásodperc, amíg úgy érezzük, hogy a másik teljesen idegen, de aztán ez elmúlik, és megint ugyanaz az ember áll előttünk, akit ismerünk. Rainbow Rowell

A halál öreg barátja: az élet.

A sebhelyek olyanok, mint az évek, (...) egyik követi a másikat, és összeadódva tesznek ki egy embert. Robert Seethaler

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja. Cecelia Ahern