Téma
Egyszerűség idézetek
-
Ha felvértezzük és kiképezzük magunkat, képesek leszünk meggyőzni a férfiakat, hogy nekünk is van kezünk, lábunk és szívünk, akárcsak nekik; és ha mi lágyak és törékenyek vagyunk is, léteznek gyengéd férfiak, akik erősek tudnak lenni, és közönséges, durva férfiak, akik gyávák. Ez az, amit a nők még nem fogtak fel, hogy ekképpen kellene viselkedniük, s ily módon képesek lennének küzdeni a sírig. Veronica Franco
-
A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Õszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást. A fiatalok olyan ostobák. Harlan Coben
-
Cserélünk... néha könnyen, néha nehezebben, alkudozva, méregetve. Már egészen kicsi korunk óta. A játékainkat, kártyanaptárainkat, kisautóinkat, lemezeinket, bélyegeket, régi pénzeket... aztán lakást, autót, néha hazát. Mennyi mindent. Cserélünk. Ahogy én is tettem oly sokszor. És akár ma is. De van valami, amit soha, semmiért, semennyiért nem adnék, nem cserélnék. A veled töltött pillanatokat, perceket, órákat. Csitáry-Hock Tamás
-
Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien. Miguel de Cervantes
-
Akik elválnak, később, évek múlva is, mikor minden emlék hamu és kihûlt láva már, kissé izgatottan beszélnek az eseményről. (...) Úgy beszélnek, fojtott lelkendezéssel, mintha még tartana a kapcsolat, ágy és asztal és együttélés nélkül is, mintha még joguk és módjuk lenne számon kérni a másikon valamit, amit nem adott vissza, amit elrejtett vagy ellopott, nem volt eléggé gavallér... még mindig követelnek valamit a másikon. Mit követelnek? Nem tudják pontosan, félrenéznek, morognak. Aztán eszükbe jut: a boldogságot követelik. Márai Sándor
-
Az emberek néha az "adóztatás" egy módjának nevezik az inflációt. Ez egy veszélyes álláspont. És teljességgel hamis. Az infláció nem az adóztatás egy módszere, hanem az adóztatás egy alternatívája. Amikor az állam adókat ró ki, teljesen ő irányítja a folyamatot. Úgy veti ki az adókat és úgy osztja meg a terheket, ahogyan azt igazságosnak és kívánatosnak látja - az adóteher nagyobb részét azokra hárítva, akik jobban képesek cipelni azt, ezzel csökkentve a kevésbé szerencsések terheit. De az infláció esetén egy olyan folyamatot indít az útjára, ami az irányításán kívül esik. Nem az állam, hanem az árrendszer határozza meg, mennyire fog szenvedni az egyik vagy a másik csoport. Ludwig von Mises
-
Az evolúció (...) toldás-foldás. Azok a tulajdonságok, amelyek bizonyos körülmények között nélkülözhetetlenek voltak, idővel elvesztik jelentőségüket. Mindig az adott szituációban szükséges gének gyûlnek egybe. Az emberi genom egy szükségállapotban készült tákolmány. A törzsfejlődés, ez a derûlátó szó eléggé félrevezető. Az ember, pontosabban az összes élőlény mind csak egy-egy hatalmas, ideiglenes fércmû.