Egyszerűség idézetek

Minden család történelme beszámol ilyen válságidőszakról, amikor nem "történik" semmi kitapintható, s mégis évtizedekre, néha az élet tartamára megrögződik valamilyen érzelmi hőfokon a családtagok egymáshoz való viszonya. Márai Sándor

Nem terveztem el, hogy novellát fogok írni, csak egy idő után észrevettem, hogy nem ütögetem az entereket, és a sorok egész mondatokká állnak össze, és úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a prózában. Sally Rooney

Ha valakin megakad a szemem, hosszan figyelem a járását. Olyan az, mint a mosoly. Ha meg is kopik az évek múlásával, a karaktere nem vész el.

A szerelem nem hal meg csak azért, mert az egyik szív már nem dobog többé. Amikor szeretünk valakit, ugyanaz a szívverésünk, és az még mindig itt van, csak nem olyan erős.

Ilyen az élet, a legdrágább dolgaid, amik veled voltak sok-sok éven át, amiket annyira szerettél, hogy szinte már nem is vetted észre őket, amikről azt gondoltad, hogy soha nem fogsz elszakadni tőlük, egyszer csak eltûnnek, minden előjel nélkül, anélkül, hogy tudomást vennél róla, és ott maradsz mulyán, egyedül, kifosztva, egy nagy lyukkal a szívedben.

Apa csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele: a hûlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van.

A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfelejtjük egymást? Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket? Leiner Laura

Ha felborul az érzelmi háztartás, vele együtt ellehetetlenül a ténybeli racionalitás is. Douwe Draaisma

Az emberek úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy az öreg emberek már nem hallják, mit mondanak nekik. Részben azért, mert nem akarják, hogy az illető belássa, megöregedett, részben pedig azért, mert ők maguk nem akarják belátni. Fredrik Backman

Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit! Hermann Hesse

Nem értik azt meg, csak a suttogók, Hogy mi az édes, az igazi csók. Nincs abba` jog, nincs akarat, se szándék, Nem csere az, de kölcsönös ajándék. Dóczi Lajos

Szörnyen hangzik, de a halál radikális szakítás. Nincsenek szürke területek. Nincsenek kételyek. Bizonyos szempontból üres vászon. Lisa Jewell

Gyász. Fekete, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, és üres. Olyan üres, akár a kiszáradt folyó aszály idején.

A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.

Egész télen nem nevettem. Pontosabban egy egész évig nem nevettem. Egy egész évig olyan halkan beszéltem, hogy senki nem értette, mit mondok. Aztán az ismerőseim kevésbé tûntek boldogtalannak, ha meghallották a hangom a telefonban. Lydia Davis

Miként az asztalos anyaga a fa, a szobrászé az érc, úgy minden egyes ember életmûvészetének anyaga a saját élete. Epiktétosz

Bár kívülről szemlélve minden nagyon hétköznapinak tûnt... minden megváltozott. Nem olyan volt, ami az embert villámcsapásként éri, vagy (...) mint egy becsapott ajtó, vagy egy magas C az operában. Lassú, lopakodó változás volt, olyan, ami úgy kezdődik, hogy az ember nem veszi észre, és vége van, mielőtt rájönnénk, hogy elkezdődött. Julia Quinn

Tenyérjóslás: (...) A módszer egyáltalán nem hamis; a jellemet valóban nagyon pontosan meg lehet állapítani ily módon, mert minden megvizsgált tenyéren világosan kirajzolódik a "balek" szó. A fondorlat abban rejlik, hogy ezt nem mondjuk ki. Ambrose Gwinnett Bierce

Nem fontos az, hogy számon tartsanak, hogy az enyémek voltak e szavak, hogy én írtam le épp e verseket, s végképp nem fontos, hogy dicsérjenek!

Megálltam szemben veled, s elállt a lélegzetem. Úgy néztél rám, mint amikor szárnyat bont a szerelem. Nem tudtam betelni veled. Nagy István Attila