Egyszerűség idézetek

Amikor az embernek megadatott az értelem, az egész ábra összezavarodott. Értelme segítségével az ember rádöbbent, hogy van jövő, és minden ember jövője a halál. Thornton Niven Wilder

Mindenki életében eljön egy pont, mikor annyira kötődik valakihez, hogy onnantól minden név, minden szó, minden címke értelmét veszti.

Vannak napok, mikor minden oly tömör, s bár erősnek vallom magam, még a szép is földnek lök, egyszerûen az előre is hátráltat. Sohonyai Attila

A lány, akiben jobban bízott, mint saját magában, aki több volt számára a világ minden egyéb dolgainál, a lány másnak adta a kezét. (...) Valahol minden összeomlott akkor. Hogy hol omlott össze és mi volt az, azt nem tudta. Annyit érzett csupán, hogy sok-sok erős, láthatatlan kötél elszakadt, és összeomlott valami láthatatlan, hatalmas dolog, és magával rántotta a napot az égről, a csillagokat, a holdat, a fákat, mindent, mindent. Wass Albert

A demokrácia előretörésének egyik velejárója az infláció - emberek, eszmék, értékes javak, sőt a pénz felhígulása. John Lukacs

Világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit.

Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly. Csernus Imre

Méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Petőfi Sándor

Minden nap, amit nem azzal töltünk, amit igazán szeretünk, az elvesztegetett idő. Olyan idő, amit sosem kapunk vissza.

Az emberélet útjának felét elérni, e rettentő küszöböt átlépni nem jelent egyebet, mint hogy már nem élünk annyit, mint eddig. Most már kifelé sodródunk a világi időből, és ez olyan borzasztó. Megfordították a lemezt, gyerekek. Darvasi László

Ahogy a feleségem öltözik, az halálos. Ugyanilyen a főztje is. Henny Youngman

Meghal. És ha Õ nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen... Wass Albert

A színpad kegyetlen bírája az embernek, a televízió pedig mindinkább.

A muzsikáról különben is nehéz szavakkal magyarázatot adni; felelj például arra a kérdésre, hogy mit szeretsz voltaképp a zenén? Mondtam, nem tudom. Talán az anyagtalanságát, illetve, hogy ezt a megfoghatatlan valamit a fülemmel, a hajammal, még a bőrömmel is érzem. Örkény István

Magyarországon nem azért áll nagy becsben az irodalom, mert ez az irodalom jobb volna, mint másutt, vagy az olvasója érzékenyebb és elszántabb, hanem azért, mert jobban egymásra vannak, voltak szorulva. Esterházy Péter

A beszélgetés az éttermi látogatás leginkább improvizált része, amelynek jellege nagyban függ a részt vevő felek összetételétől és képességétől, minőségét pedig az egységidő alatt felmerülő témákban lehet megadni. A referenciaskálán elhelyezett találkozók osztályozásakor a skála egyik végén a témabőséggel rendelkező társaság helyezkedik el. Általában harsányak, és nem tudnak róla. Legalább egy személy közülük hisztérikusan nevet. A társaság az esetek száz százalékában nem veszi észre a többi asztalnál ülő vendégek ellenséges pillantásait. A skála másik végén az úgynevezett témavákuummal küzdő társaságok találhatók, mint például az évente egyszer megrendezett családi találkozón részt vevők, akik nem azért jöttek össze, mert kedvelik egymást, hanem azért, mert ennyivel tartoznak annak az esetlegességnek, hogy rokonok. Fehér Boldizsár

Megveheted egy ember idejét, megveheted egy adott helyen való fizikai jelenlétét, órabérért szakszerû izommozdulatainak meghatározott részét. De lelkesedést nem tudsz vásárolni. Kezdeményezőkészséget sem. A szív, az ész, a lélek odaadását sem. Ezek nem megvásárolhatók, csak elnyerhetők.

Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számat fel nem tátottam volna.

Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én. Magashegyi Underground

Csak az én telem nem ily mulandó. Csak az én halálom nem halandó. Akit egyszer én eleresztettem, az a madár vissza sohse reppen. Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki... Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! Babits Mihály