Téma
Első gyermek idézetek
-
Soha nem tudott gyerek, még csodagyerek sem, alapvetően újat létrehozni az ismeretek magas szintjét igénylő területeken, és a legtöbb alkotó nem volt csodagyerek. A csodagyerekeknél nem az a csoda, amit tesznek, hanem az, amikor, vagyis messze a szokásos életkor előtt képesek bizonyos teljesítményekre. Gyarmathy Éva
-
Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert - bár családom nem volt vallásos - éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés. A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert. Milan Kundera
-
Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem - ki por és féreg vagyok a te színed előtt - udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban. Rákóczi Ferenc
-
Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez. Malena Ernman
-
Az új elméletek elfogadásának története gyakran a következő szakaszokon keresztül zajlik: az új gondolatokat először merő képtelenségnek tekintik, amelyek még említésre sem érdemesek, aztán jön egy időszak, amikor egy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene, például: az új elmélet túl fantasztikus vagy csupán új szóhasználat; terméketlen vagy egyszerûen téves. Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna. Ez rendszerint az általános elfogadás előtti utolsó állapot. Kurt Lewin
-
Mielőtt megszülettél, fej és farok voltál egy tejes tócsában: egy úszó. Egy faj voltál, egy kihalás, egy áttörés, egy érkezés. Mielőtt megszülettél, petesejt voltál az anyukádban, aki petesejt volt az anyukájában. Mielőtt megszülettél, lehetőségek matrjoska babája voltál anyukád petefészkében. Ezerféle lehetőség két fele voltál, milliónyi fej vagy farok, fej vagy írás, egy pörgő érme csillogása. Mielőtt megszülettél, az a gondolat voltál, hogy el kell jutni Kaliforniába, ott vár az arany vagy a csőd. Fehér voltál, barna voltál, vörös voltál, por voltál. Bujkáltál, kerestél. Mielőtt megszülettél, üldöztek, megvertek, összetörtek, csapdába ejtettek egy oklahomai rezervátumban. Mielőtt megszülettél, gondolat voltál, amit anyukád a hetvenes években vett a fejébe, hogy átstoppol az országon, és táncosnő lesz New Yorkban. (...) Te voltál a fény a szüleid párás szemében, amikor egymásra néztek a tûz felett a szertartás közben.
-
A születésed előtt a szüleid nem voltak unalmasak. Azért váltak ilyenné, mert akörül forgott az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót. Kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jó fej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban.