Első szerelem idézetek

Csak egyszer tudsz jó első benyomást kelteni, az is tíz másodperc alatt lejátszódik. Kutatásokból kiderült, hogy legelőször a mosolyra és a tekintetre figyelünk fel.

Alig beszéltünk, s ha szóltunk egy-egy szót, halkan suttogtunk és a szívünk hallhatóan dobogott. Oly fenségesen komolyak voltunk, mint az égbe nyúló nagy hegyek és oly ártatlanok, mint az alvó gyermekek. A csókjaink holdfényből szőtt csókok voltak. És én úgy éreztem, hogy sohasem volt még a világon és nem lehet ezentúl sem soha a mienkéhez fogható boldogság... Herbert George Wells

Nem érdemelsz kevesebbet, mint az egész szívem. Sajnálom, hogy nem tudtam neked adni az egész szerelmem. Te vagy az első nő, aki mellett egész embernek éreztem magam, aki mellett úgy éreztem, rendben van, ha saját magam adom, sőt talán még különleges is vagyok.

Egy jó bájital erőteljes vonzalmat éleszthet, de még soha nem volt képes létrehozni azt a felbonthatatlan, örök, feltétlen kötődést, ami egyedül kiérdemli a szerelem nevet. Joanne Kathleen Rowling

Hív voltam én hozzád mindig, Elejétől utójáig, Nem volt szivemben ősz, tavasz, Érted, mint a nyár, égett az. Petőfi Sándor

Minden neked írott levelem szerelmes levél volt. Mi más is lett volna? Most már tudom, hogy mindegyik - kivéve ezt - rossz szerelmes levél volt. A rossz szerelmes levelek azt kérik, hogy viszontszeress, a jó szerelmes levelek viszont nem kérnek semmit. Büszkén jelentem, hogy ez az első jó, neked írott szerelmes levelem, mert semmit nem kell tenned. Már megtettél mindent. Elég emlékem van rólad ahhoz, hogy örökké kitartsanak.

Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Csak nem vettük észre. Szép Ernő

A kedvencem a hiányoztálpuszi az olyan ajkad az enyémre és nem nyálas és nem múlik a lábunk remegése.

Egy nő csalhatatlan ösztöne azonnal megérzi, ha egy férfi halálos szerelemre lobban iránta, különösen akkor, ha a kérdéses férfi még csak egy málészájú kiskamasz. Carlos Ruiz Zafón

Akit egyszer beengedsz a szívedbe, olyan lábnyomot hagy, mint aki friss betonba lép. A minta megköt, és örökre ottmarad. Akkor is, ha újabb réteggel fedik el.

Nem tudom, mennyi ideig maradtunk így összeölelkezve, a homlokunkat összeérintve, farkasszemet nézve. Lehet, hogy percekig, de lehet, hogy évekig. Csak azt tudtam, hogy soha nem akarok megmozdulni. A testünk tökéletesen passzolt, mint kulcs a zárba. Megcsókoltam puhán és lassan. Nem akartam semmi másra gondolni, csak a bőre érintésére, a csípője ívére és a haja illatára. Egy ideig azonban elég lesz az is, hogy mellette fekszem, és a karomban tartom.

Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve... mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. (...) Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől. Heltai Jenő

Idegeidben azt a lobbanást, tudod, melyiket, a villámcsapást, amely megolvasztott, megvakitott s egy percre csillagokig tágitott (...), mondd, édes, azt a percet, s társait (ne is szólj, elég ajkad mosolya) - el tudnád felejteni valaha? Szabó Lőrinc

Érdekes, hogy egy-egy élmény hatására a legkellemesebb illat is bûzzé változhat, és a legkellemetlenebb szag is illattá nemesülhet.

A bőröd soha nem hazudik, és nagyon jó a memóriája - évtizedek után is emlékezni (és emlékeztetni) fog arra, hogy korábban hogyan bántál vele. Lilu

Szemed zöld és az ajkad piros volt! A szívemen aludt fehér kezed, s ma, mint kagyló a szép kerek gyöngyöt zárom be kövülő emlékedet. Takáts Gyula

Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.

Amikor először sírtam, elkövettél egy szörnyû hibát: zsebkendővel letörölted a könnyeimet. Fogalmad sem volt róla, mennyire vágytam az érzésre, hogy a könnyek legördüljenek az arcomon. Akkor legalább éreztem volna valamit kívül is. Ha viszont lenyaltad volna a könnyeimet, annak nagyon örültem volna. Mert akkor osztoztál volna az érzéseimben. Ronald David Laing

Hogy fejezzelek ki szavakban, romolhatatlan szerelem, öröklétemben láthatatlan pihenő gazdag ámbra-szem?! Charles Baudelaire

Az első bûn, amit elkövetsz, olyan, mint a hû szerelmes: várja, hogy visszatérj hozzá.