Emlékezés idézetek

Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb (...), hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk. Lois Lowry

Lehet-e feledni azt, kivel lényünk egybeolvadt, kit jobban szeretünk mindennél, még a saját boldogságunknál is? Lehet-e feledni, kit szívünkbe zárva őriztünk, mint éltünk legnagyobb kincsét; lehet-e feledni, kinek ajkairól az örök üdv édességét szívtuk, kinek forró lehelete arcunkat perzselte, ki szerelemről suttogott, örök hû szerelemről, lágyan, édesen; lehet-e feledni azt, ki olthatatlan lángra lobbantotta a szívet, ki angyali mosolyával egy mennyet tárt fel elénk, teli kéjjel, üdvvel, boldogsággal! ...Nem lehet! E hitem szikla-erős marad, ha el is vesztem reményemet! Rudnyánszky Gyula

Ugyan mit tudhatnak a csillagok emberi szívünk indulatairól? Mit tudhat az örök mozdulatlanság, az örök hidegség, a végtelen távoli ragyogás a soha meg nem nyugvásról, a melegségről és a közelség utáni vágyról, amiért az emberi szív dobog? Hamarabb ismerjük meg mi az ő titkaikat, mintsem ők a mi szívünkét! Mert nincs nagyobb titok az emberi szív titkánál.

Amikor valaki nosztalgiázik, bátran kérdezd meg tőle, mi volt jobb akkor. Ha elég sokáig faggatod, ki fog derülni, hogy a világ azért volt jobb, mert logikusabb volt, áttekinthetőbb, igazságosabb. Legalábbis a jelenből nézve. A jelenhez képest.

Egy picit próbálják meg visszaidézni tizenéves emlékeiket. Nem a bulikat, hanem a szorongásokat. A legrettenetesebb időszak ez az ember életében. Minden először történik. Az első szerelem, az első berúgás, az első másnaposság, a szabályok megismerése, a felismerés, hogy a hatalom bármit megtehet.

Ez az erő tartja pályájukon a bolygókat, tágítja a világegyetemet és hozza létre a fekete lyukakat. Amikor tehát mûködésbe lép, az emberi akarat nem sokat ér. Megfoszt értelmünktől, ítélőképességünktől, becsületünktől, óvatosságunktól, méltóságunktól, ám végül, ha szerencsénk van, szédítő örömmel, leírhatatlan várakozással, sőt boldogsággal ajándékoz meg bennünket. A közelében minden pillanat költeménnyé, szemérmetlen zenemûvé válik. Ez volt hát Isten válasza a halálra, miután kudarcot vallott abban, hogy megóvja az emberiséget sötét végzetétől, ezt a különleges fényt adta, ezt a lángot, amely azóta melengeti a kezünket, de hamuvá is éget - a viskóinkat égbe vivő lajtorjákká, palotáinkat szánalmas romhalmazzá, örömünket magánnyá változtatja. Szerelemnek nevezzük: ez a szó jutott az eszünkbe. Jón Kalman Stefánsson

Ami erőteljes érzéseket vált ki belőled, azzal bizonyára még dolgod van az életben. Sándor Alexandra Valéria

Mindenkivel megeshet, hogy nagy hévvel idézi a múltat, amikor épp a jelen fontosabb. Italo Svevo

Még ha el is fogadjuk, hogy mi magunk nem leszünk többé, erős az igényünk arra, hogy emlékezzen ránk az utókor. Venki Ramakrishnan

Ha csak emlék az élet, talán szép marad még.

Ezernyi érv, mi hozzád fûz, minden perc egy évet ér. Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam, Új színt adtál az amúgy is szürke világban. Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered, Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. Punnany Massif

Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire egyáltalán nem szívesen emlékezünk vissza. Jostein Gaarder

A legtöbb ember fekete-fehér életet él. Napjainkat a munka, a család és az alvás hármasa tölti ki, és közben csak sodródunk az árral. Viszont amikor átélünk egy heves érzést, az élet egy pillanatra színessé válik, és végre úgy érezzük, hogy cselekvő főszereplői vagyunk a történetnek. Na, az ilyen pillanatokat sosem felejtjük el. Luca Mazzucchelli

A kellemetlen emlékekben volt valami jó: meggyőzték az embert, hogy boldog, noha egy másodperccel előbb még azt hitte, hogy nem az. A boldogság fokozatok kérdése. Aki ezt tudja, ritkán boldogtalan egészen. Erich Maria Remarque

Mily változóak az érzelmeink, s milyen különös, hogy még a legnagyobb nyomorúságban is szerelmetesen ragaszkodunk az élethez! Mary Shelley

Ha egyszer megérintették lelkünket, úgy érezzük, hogy mindig azért éltünk, minden nyomoron, talán nagy eleséseken, sötét bûnösségeken azért gázoltunk át, egész múltunk, mint mágnesre a szétszórt vasszernek, rendeződik, beáll e szeretetnek mindenható pólusai felé. Prohászka Ottokár

A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább. Grecsó Krisztián

Sajnos a jó dolgok ilyenek, sokáig készülünk rá, izgulunk miatta, de a nagy izgalomban sajnos elfelejtjük megélni. Mire feleszmélünk, már a fényképeit nézegetjük.

Az ifjúkor szokásai nagy erővel térnek vissza az ember öregségében. Honoré de Balzac

A félelmetes eseményeket a legnehezebb kitörölni az agyból. Mivel ezekre emlékezünk a legélénkebben. Suzanne Collins