Téma
Emlékezés idézetek
-
Amit ma tudományos ismeretnek nevezünk, az különböző fokú bizonytalansággal terhelt állítások halmaza. Ezek némelyike teljesen bizonytalan, némelyike csaknem biztos, de egyik sem abszolút biztos. A tudósok ezt már megszokták. (...) Némely ember azt mondja: "Hogy tud élni tudás nélkül?" Nem tudom, hogy ezzel mire céloz. Én mindig tudás nélkül élek. Ez könnyû. Azt szeretném tudni, hogy ő hogyan jut a tudáshoz. Richard Feynman
-
Találhatsz olyan embert, aki mechanikus, tudományos vagy matematikai dolgokra taníthat, mint például algebra, angol, kerékpározás, vagy a számítógép használata. De azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak - élet, szeretet, valóság, Isten - senki sem taníthat téged semmire. Csak képleteket adhatnak. S ha már van egy ilyen képleted, akkor a valóságot már valaki másnak az agyával fogod látni. Ha elfogadod azokat a képleteket, "börtönbe" kerülsz. Anthony de Mello
-
- Léteznie kell olyannak, hogy valaki tudja, mit kéne tennie a másiknak! - Persze. És aki tudja, az hallgat. (...) Hiába mondtam volna meg neked (...), hogy félsz a világtól, és félelmedben inkább annak rendje és módja szerint tékozlod a tehetségedet, azt mélységes sértésnek vetted volna. Nem lehet tanítani másokat, Orin. Nem attól értesz meg dolgokat, hogy nagyon bölcs emberek elmondják neked, hanem, hogy ott benn az elmédben saját magad összeilleszted a kirakó darabjait. Gaál Viktor
-
Negyvenéves vagyok, iskolába jártam, tanultam és töprengtem, tudást és tapasztalatot szereztem, szenvedélyek szûrőjén finomodtam, élmények üllőjén keményedtem, évről évre hidegebb és ridegebb lettem - már nem hittem semmiben, és eszembe sem jutott, hogy még ilyen naiv lehetek valaha, de íme nem használt semmi, a tapasztalat nem tart vissza, a tudás nem józanít - a szenvedély tüze átrágja magát a cinizmuson, mint a száraz fán, mely évek óta korhad. Erich Maria Remarque
-
Van egy elméletem a házasságról (...). Mégpedig az, hogy az ember két héten belül majdnem mindig meg tudja mondani, hogy mûködni fog-e vagy sem. Elképesztő, mennyien ragadnak évekig, évtizedekig elnyújtott, kölcsönös önbecsapásban, hamis reményekben, amikor pedig abban az első két hétben már megkapták a választ. Khaled Hosseini
-
Mikor iskolába jártam, a földrajztanítónk azt mondta egyszer, hogy a Földnek olyan a formája, mint a narancsé. Még tíz éves sem voltam akkor, de már rájöttem, hogy nem lehet egyvalakié az egész narancs. Senkinek sem jut több egy kis girizdnél, és van, amikor úgy látszik, kevés a girizd, és nem jut mindenkinek belőle. (...) Esztelenség az egész narancs után kapni, a héja, a húsa, mindene után. Aki ezt teszi, az valószínûleg még a magokhoz sem jut hozzá, pedig azok amúgy is túl keserûek ahhoz, hogy megegye az ember. Frances Hodgson Burnett
-
Voltál-e már úgy, hogy még semmit sem tudsz, de valójában igenis tudsz mindent? Paranormális jelenség? Nem, nemigen hiszem. Inkább azt gondolom, hogy az ember valahol (...) összegyûjti az árulkodó jeleket, az apró nyomokat, mint egy kirakós játék darabkáit. S amikor a dolog megtörténik, csak akkor tudatosul benne, hogy pontosan ez hiányzott még ahhoz, hogy a kép teljes legyen. Susanna Tamaro
-
Ezt mindig is szerettem: nem csinálni mást, mint kora reggel odaülni a hófehér vászon elé, és csak meredni rá. Magamban vászonmeditációnak neveztem. Habár még egyetlen vonás sincs rajta, a vászon semmiképp sem üres. Fehérségében csendesen ott rejtőzik a születni készülő mû. Ha jól figyelünk, észrevehetjük a sokféle lehetőséget, amelyek végül mind egy irányba mutatnak. Ezt a pillanatot szeretem. A pillanatot, melyben lét és nemlét összefolyik. Murakami Haruki
-
Megbeszéltük, hogy még találkozunk, de nem beszéltünk meg konkrétumokat - nem mintha bármelyikünknek is rossz érzése támadt volna. Egyszerûen úgy éreztem és valószínûleg ő is, hogy mindent megbeszéltünk, illetve amit mégsem, azt is megértettük. Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínûleg neki is elég a tudat, hogy én itt vagyok. Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van. Cecelia Ahern
-
A répától a dohányfüstig minden, ami a szervezetünkbe kerül, hatással van a bőrünkre is. A testmozgás jót tesz, a stressz árt a bőrnek. A lakóhelyünk is fontos szerepet játszik: talán nem meglepő, hogy aki közel él a természethez, annak egészségesebb a bőre, mint aki egy szennyezett levegőjû nagyvárosban lakik. Feltételezések szerint bőrünk állapotát 75 százalékban az életmódunk határozza meg - mindössze 25 százalékban függ a génjeinktől.