Téma
Eső idézetek
-
Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszûnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják. Meg Cabot
-
A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá: - Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz? - Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak. Anthony de Mello
-
Igazából nem tudhatod, hogy tehetséges vagy-e, mert a saját agyaddal nem mérheted fel a saját agyadat. Szóval a saját agyad észjárása nem jó arra, hogy felmérd, hogy a többi agy észjárásától mekkora a különbsége észjárásban, tehát ami az agyadnak az alapállapot, az nem tudja megállapítani, hogy az alapállapota hol áll a többi agy alapállapotához képest. Az agyad te vagy. Nem gondolkodhatsz az agyadról. Kivéve, ha agybiológus vagy. Kemény Zsófi
-
A kutya nem tud rajzolni, a ló nem farag szobrot, a macska nem lelkendezik, ha a rádióban Bach zenéje szól, a hódnak nem jut eszébe öncélú díszítésekkel szépíteni lakását, de ha táncról, énekről van szó, arról, hogy érzelmeire hagyatkozva vigadjon, vagy hogy mesterségesen ijedelmet keltsen, mind azonnal kész rá, a madarak pedig kórusban szolgáltatják hozzá a refrént. Jean-Louis Barrault
-
Kitaláció, értelmetlen mesebeszéd, mint az összes legenda, amiben egy jótét lélek vagy boszorkány teljesíti a kívánságodat. Az ilyen meséket olyan szegény szerencsétlenek találják ki, akik még csak nem is álmodhatnak arról, hogy saját erejükből elégítsék ki számtalan vágyukat és kérésüket. (...) Én ha megkívánok valamit, nem álmodozok, hanem cselekszem. Andrzej Sapkowski
-
Vajon nem veszi-e el az mûélvezet örömét, ha elkezdjük vizslatni a mögötte lévő szárazabb vagy szögletesebb dolgokat? Én úgy vagyok vele, hogy nem. Egyrészt, ha az ember leül egy Bach-fúga elé és megpróbálja kibogozni a szólamokat, és utána újra meghallgatja, akkor nem hogy kevesebb, hanem akár több örömöt is ad. Ugyan tudjuk, hogy a levél azért zöld, mert a klorofill elnyeli a piros színt, és akkor ez marad; tudjuk, hogy az ég azért kék, mert Rayleigh-szórás van, és a kék jobban szóródik, mint az összes többi szín; de (...) attól, hogy valaminek megtudjuk a fizikai, kémiai, biológiai okát vagy a mozgatórugóit, attól az örömét még nem vesszük el, sőt egy másik szintû megértés örömét is behozzuk, azt, hogy tudjuk, hogy ez miért mûködik.