Téma
Fáradtság idézetek
-
Hasznos dolog a migrén, mert bárhol és bármikor elfogadják kifogásként. (...) Elég, ha egy kicsit bandzsítok, és a homlokomat masszírozom, valaki garantáltan megkérdezi, megint az a fránya migrén gyötör-e. Ilyenkor csak bólintok, és közlöm, hogy "jobb, ha most ledőlök egy kicsit". Nincs több kérdés, vita lezárva, slussz.
-
Az őrület ellenérvei lágy, susogó hanggal zuhannak a semmibe. (...) Néha az ember tényleg hallja, ahogyan a dolgok eltûnnek, nem igaz? Van, amelyik lehullik, szintről szintre egyre lejjebb zuhan, és csak egy lyuk marad utána, amin keresztül az ember lenézhet a mélybe. Vagy ha nem vigyáz, maga is belepottyanhat. Stephen King
-
Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyûlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten. Müller Péter
-
Mikor az ember az emberiséget egy nagy tömegben hallja említeni, rendesen pillanatnyi nemesebb láz kapja el, élni-halni vágyás másokért és eszmékért, s amikor szétoszlik a tömeg és ki-ki egyedül marad, az előbbi fantomok szétpattannak, a láz megszûnik, és senki sem érez többé vágyat meghalni másokért, sőt restelli ellágyulását. Lux Terka
-
Az égi hatalmak addig terelgetnek, míg végül megtalálod önmagad: azt az embert, akinek ebben az életben lenned kell. Hogy kinek kell lenned, azt csak te tudhatod, és meg is fogod tudni, mikor eljön az ideje. (...) Sokkos időszakokban az ember nem gondolkodik, mert nincs is egészen magánál. És ez jó. Mert ilyenkor visszahúzódik az ego, utat enged a lélek a belső hatalom színre lépésének. (...) El kell veszíteni az emberi tudatot, a racionális elmével való kapcsolatot, hogy ez a mélyebb tudat előtörhessen... Berente Ági
-
Hetek óta erre készülünk, hogy "na majd karácsonykor pihenünk/alszunk/boldogok leszünk/lelassulunk stb." Ezek a "na majd"-ok azonban ritkán mûködnek. Ha előtte négy hetet végigrohantunk és stresszeltünk, nem fog hirtelen menni a mesterséges nyugalom, megállás. Egy maratonfutás után sem ülsz le kipihenten és boldogan fellélegezve.
-
Hogy az embernek kell-e az emlékezés? Úgy, ahogy a járás kell a lábnak. Anélkül elsorvad. Aki nem emlékezik, az tudatsorvadásban szenved, valamilyen szervét nem használja, ami a többire is bénítólag hat. Nekem kell az emlékezés, mert az élet így kevésbé unalmas. Bárhol vagyok, bármilyen álmosító környezetben, mindig kiszökhetem, hátrébb gurulhatok pár évtizeddel, elszórakoztathatom magamat. Nincs személyiség jelentésdús biográfia nélkül. Konrád György
-
Az ember alkatilag nem alkalmas rá, hogy egész nap üljön. Nem nekünk valók az ismétlődő, apró mozdulatok sem, amelyek a mai szakosodott munkafolyamatokkal együtt járnak. Testünk a tulajdon mélyéből, lényegéből fakadó nagy, változatos mozdulatokra áhítozik. Attól borul föl a test egyensúlya, hogy egész nap kicsi, ismétlődő mozdulatok sorára kényszerítjük, például gépelünk, élelmiszerek vonalkódját olvassuk le, húspogácsát fordítunk meg a sütőlapon, vagy kattintgatunk az egérrel. Scott Jurek
-
Ha felállsz a helyedről, elhaladsz mellettem, téged nézlek, téged figyellek; ha átsuhog a szobán a ruhád, majd elakad a szívem, ha kimégy a szobából, minden szavadat felidézem, még a hangodat is, ahogy mondtad; ezen az éjszakán pedig semmire sem gondoltam, egyre azt hallgattam, hogyan lélegzel álmodban, és hogyan fordultál meg kétszer is... Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij