Téma
Fáradtság idézetek
-
Tudtam, most csorog keresztül rajtam s a lábujjaimat enyhén elzsibbasztva tüstént ki is ürül belőlem az elmúlt napok mindösszes feszültsége. Ha az ember véletlenül nem figyel oda, hogy folyton íjideg feszes legyen, s akaratlan-óvatlan lazít, bizony ez történik: a szervezet méregtelenít. Vavyan Fable
-
Sok álmatlan ember fekszik le azzal az erős elhatározással, hogy most az egyszer csak azért is mindenáron aludni akar, hogy majd elkezd folyvást csak az az elalvásra gondolni és "nem nyugszik", míg csakugyan el nem alszik. Aki ezen a módon el tud aludni, az aztán igazán nyugodt lehet az alvása felől, mert ezzel a nekiállással csakugyan megtett körülbelül mindent, amivel az elalvást meg lehet akadályozni.
-
Idővel hajlamosak vagyunk optimalizálni és sablonossá tenni a reakcióinkat mindarra, amit az élet elénk tár. Mindannyian kialakítjuk a magunk gyors válaszait a mindennapi tapasztalatok befogadására és a problémák megoldására. Bár ez kétségtelenül adaptív - hiszen segít, hogy a lehető legkevesebb macerával végezzük el a dolgunkat -, végül rutinná válik. Tompít bennünket. A figyelem izmai elsorvadnak. Michael Pollan
-
Sokan elfeledkeznek róla, amikor egy jelenségre természettudományos magyarázatot találtak, attól még az élményvilág nem szûnik meg. Attól, hogy tudjuk, a meditáció milyen jellegzetes agyhullámokkal jár a halántéklebenyben, még a meditáció élménye megmarad. Vagy itt van ez a pohár: ismerem a kristályszerkezetét, amely magyarázza a törékenységét. Attól, hogy megmagyaráztuk a törékenységét, megszûnik a törékenysége? Éppen hogy nem. Pléh Csaba
-
Sokan, ha aludni akarnak és nem tudnak, szeszes itallal részegítik le magokat, s elalusznak ugyan, csakhogy ezen gyógyszer nagyobb bajt okoz, mint az, melyet gyógyítani akar. Az ittas elalhatik; de nincs köszönet oly alvásban, melyből az ember rendszerint még bágyadtabban és főfájással ébred fel. Greguss Ágost
-
Talpukkal verték az ütemet a boldogok, és felélénkültek a lankadók is: megrázták fejüket, boglyas hajukba túrtak, esetleg végigsimítottak tar koponyájukon, mintha mély és tétlen álomból ébredtek volna, mintha csak most kocogtatta volna meg vállukat a mindenség, hogy nicsak, itt vagyok, ne nézz félre, igen, koszos a köldököd, de muszáj azt bámulnod folyton?!... Na ugye!