Február idézetek

Vékony, színes rongy csak a remény, kápráztató, lengeteg délibáb, ma éhezőnek - holnapi kenyér! Pável Ágoston

Zsendül a tavasz, szegényembert sem várja virágtalanul. Kobajasi Issza

Esik a hó, az első hó, s az egész udvar csupa porcukor. Pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő, ez is gyorsan tovább vándorol, s nyomában csak a szürke ég.

A február fura szerzet. Se íze, se bûze. Lehetetlen megtippelni, mikor kezdődnek a napok, és mikor érnek véget. Marija Aljohina

És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tûzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül. Wass Albert

Kint még a tél farkasa jár, grönlandi szél üvölt, jőjj kedvesem, ha átölelsz, gyönyörû lesz a Föld... Csepeli Szabó Béla

Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.

Az északi szél hideg, akárhonnan fúj. Marcus Rosenlund

Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fû, és előkéklik az ibolya. Gárdonyi Géza

Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön; Igy a csalfa barát boldog időnkbe` keres. Vitkovics Mihály

Levedli hideg csipkedíszítését az elkésett tavasz.

Karnevált akarok fanfárt akarok konfettit akarok csinnadrattát akarok azoknak akik csendben viselik harsány éljenzést akarok mindenkinek aki felébred és a nap felé indul miközben egy árnyék húzza vissza befelé. Rupi Kaur

Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt. Jókai Mór

Ami ma igaznak tûnik, holnapra talán már tavalyi hó lesz.

A tavasz olyan lassan érkezik meg (...), ahogy az álmos kisgyerek tápászkodik fel reggelente az ágyból, ha iskolába kell menni. Pam Jenoff

Várlak a déli sugárban Várlak az éji sötétben Várlak a télben, a nyárban Várlak a földön, az égen. Weöres Sándor

Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka életben marad. A civakodás ideje a nyár. Télen meg kell védenünk egymást, melegen kell tartanunk a másikat, egyesítenünk kell az erőinket. George R. R. Martin

Úgy volt, hogy tán eláll, most mégis rákezd kopogva - nem lehet nem észrevennem: kész orpheuszi visszafordulás ez, mármint átvitt, ősképi értelemben. Hogy délutánra is marad a hat fok, hogy jóval a naptári hónapon túl az ébredő tavasz egyszer csak ad hoc fogja magát, és újra télbe fordul. Épp hátrasandít csak: sarkában jár-e a február - a sorsa, hogy hitetlen bukott hőssé legyen, hogy holnap már ne zúgjon a jégeső a Népligetben. Závada Péter

Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (...) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek. Wass Albert

A hosszú tél során egyszer csak eljön az a nap, amikor remegni kezd az ember gyomra, és valami különös nyugtalanságot érez, legszívesebben útra kelne, elszökne világot látni, mint egy garabonciás, mert majd szétveti az energia és a tettvágy. Na, ez az a nap, amihez képest pontosan huszonnyolcszor huszonnégy óra múlva elérkezik a tavasz uralma. Viola Szandra