Téma
Fegyelem idézetek
-
A mûvészeti piac a kapitalista társadalom legambivalensebb produktuma. Itt találkozik össze mûvészet és pénz, szakrális áhítat és profán spekuláció, árverési rekord és mûvésznyomor. Ez a találkozóhelye a kimeríthetetlen kreativitásnak és a telhetetlen fogyasztásnak, a mûvészi fejlődés hosszú ciklusainak és értékesítésük röpke szakaszainak. Itt illeszkedik egymásba a mûvészi szabadság a kapitalizmus diktálta kényszerekkel.
-
Megvan mindnyájunkban. Jó és rossz, helyes és helytelen... minden össze van keverve mindnyájunkban. Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És minden jósága is. Belénk van plántálva, minden egyes emberbe, a világ minden lehetősége. Ott van mind abban az edényben, ami maga az ember... Ott van, ott is marad mindvégig örökös készenlétben, hogy ennek vagy annak kedvezzenek a körülmények. Adj nekünk tisztességes életet, és akkor a tisztességünk kerekedik fölül. Adj szerencsétlen körülményeket, és akkor kitörhet belőlünk minden gonoszság és kegyetlenség, és képesek leszünk még arra is, hogy raboljunk, fosztogassunk, városokat bombázzunk, ártatlanokat lemészároljunk olyan módon, ahogy addig elképzelhetetlen lett volna. Kegyetlenség, gonoszság, perverzitás... Mind ott van bennünk is, és várja az alkalmat, hogy eluralkodhasson.
-
Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?" Andrew Matthews
-
Minden ember lop. Ez a világ rendje. Azt hiszed, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel? Nem! Inkább túl- vagy alulfizetik, de a láncban valakit mindig jól kisemmiznek. Lopok, fiam, de nem kapnak el. Így szól a szerződésem a társadalommal. Ha rajtakapnak lopás közben, börtönbe megyek. De ha nem, megérdemlem a pénzt.
-
Észrevetted már, hogy mennyi minden - akár minden - a véletlenen múlik? Lehet, hogy ez szörnyen kellemetlen gondolat, az eseményekben ritkán van akár csak szemernyi értelem is, és az életünk ez esetben nem más, mint céltalan bolyongás: ez az élet, amely néha mintha szétszóródna minden irányba, aztán hirtelen egy mondat közepén ér véget. Jón Kalman Stefánsson
-
A kapitalizmusban az embernek lehetősége van kifejezésre juttatni igazi ember mivoltát. Ha egy gyereknek van egy játéka, akkor kettő kellene neki. Ha meg kettő van, akkor négy, és így tovább. Mert ilyen az emberi természet, nem? Mégis, ha a teljes társadalom így viselkedik, vagy ha ez azt jelenti, hogy a jómódban élők elnyomják a szegényeket, akkor is az emberi mivoltunkról beszélünk? Ebben az esetben valakinek cselekednie kell.