Téma
Feleség idézetek
-
Mint egy pocsolyába dobott kavics, problémáink begyûrûznek a minket körülvevő világba. Az egyes vízfodrok hatással vannak mindenre, ami az útjukba áll, a víz pedig még tovább gyûrûzik. Ha például kinyitjuk az ajtót valaki előtt, arra ösztönözzük őt, hogy ugyanezt megtegye valaki mással, esetleg másféle udvariassági gesztust gyakoroljon, amelyet nélkülünk nem tett volna meg. Ugyanígy, ha ráförmedünk valakire, meglehet, hogy az illető párja, barátja vagy gyermeke válik a mi továbbgyûrûző problémánk áldozatává. Ezen képességünket, amellyel képesek vagyunk hatást gyakorolni a minket körülvevő világra, kisugárzásnak hívom - szó szerint arra utalva, amit kifelé sugárzunk magunkból.
-
Ha az embernek gyereke van, hát még ha egyetlen, először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságban érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszavonulhat, ha úgy adódik.
-
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor tudja, hogy hamarosan minden megváltozik. A napok lassabban telnek, vagy éppen hogy gyorsabban. A szellő kellemesebben simogatja a bőrét, vagy fájdalmas nyelésre készteti, összeszûkítve a torkát. Erre az érzésre nem lehet felkészülni, mert úgy köszön be, mint egy nem várt látogató, aki visszaél a vendégszeretetével.