Téma
Feleség idézetek
-
Természetesen egy dolog az őszinteség, más az igazság. A kettőnek annyi köze van egymáshoz, mint a hajó orrának, meg a tatnak. Először felbukkan a nyíltság, azt követi a valóság. Időben a kettő éppen olyan nagyságrendben tér el egymástól, mint a hajó eleje és vége. A nagyszabású dolgok nehezen jönnek elő, van ami csak akkor, ha már véget ért az életünk. Murakami Haruki
-
Nemsokára hazamész, de kisvártatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami világûrnyi nagy hiány fog gyötörni. Lesoványodsz, összeaszol. Egy napon rádöbbensz: vissza kell jönnöd. Ha megteszed, ha megérkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. (...) Itt teljesen kisimulsz. Végül már ujjlenyomatod se lesz. Vavyan Fable
-
Azon gondolkoztam, hogy miközben csináltam ezeket a bibliai rituálékat, szétválasztva a gyapjút a vászontól, és megkérdeztem a vallásos embereket, hogy "Mi a csodáért mondja a Biblia, hogy ezt tegyük? Mit érdekli ez Istent?", erre ők azt mondták, "Fogalmunk sincs, de ezek a rituálék adnak az életünknek értelmet." Erre én azt mondtam, hogy "De hát ez hülyeség." Erre ők: "Miért, te mit csinálsz? Elfújod a gyertyákat a születésnapi tortádon." Ha jönne egy marslakó, és azt látná, hogy az egyikünk elfújja a tüzet egy tortán, a másik meg nem hord kevert anyagból készült ruhát, vajon a marslakó azt mondaná, hogy "Az egyik fickót értem, de a másik nem normális"? Nem, én azt gondolom, hogy a rituálék természetükből fakadóan irracionálisak. Szóval a kulcs, hogy az ember a megfelelő rituálékat válassza, azokat, amikkel nem árt másoknak - de a rituálék önmagukban nem megvetendők. A. J. Jacobs
-
Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tûzzön a melegen mosolygó napsugár. Tar Károly
-
Mi van akkor, ha tényleg nem kerülhetjük el a sorsunkat? Mi van akkor, ha csak áltatjuk magunkat, hogy meg tudunk változni? Talán valami ilyesmire akart anyám is utalni, amikor azzal piszkált, hogy okosabbnak kell lennem, ha talpon akarok maradni a világban? Nem azt akarta-e, hogy megértsem, úgy kell leélni az életünk, hogy közben újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat - anélkül, hogy tanulnánk belőlük -, vagy ami még rosszabb, észre sem vesszük őket? Richard Russo