Téma
Feleség idézetek
-
Az emberi költészet eltörpül a természet költészete mellett. Minden, ami emberi képzelet, jelentéktelen a természet valóságaihoz képest. Nincs szín, nincs határtalanság sem nagyban, sem kicsinyben, amit a természet magába nem foglal. Az emberi képzelet holtra fáradtan merül ki a természet igazságai felé siettében. Bársony István
-
Rátalálni az igazságra természetesen minden hívő szerint egyszerû és könnyû. Csak be kell lépni a vallás valóságába, le kell térdelni, és meg kell vallani bûneinket Jézus előtt, auditáltatni kell magunkat, kimondani, "nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája", befogadni a mantrát, vagy elvégezni valami mást a számtalan vallás számtalan ceremóniája közül. Utána, amennyiben az ember igaz életet él és megnyitja bensőjét, megtalálja és megérti az Igazságot. De melyik vallás igazságát? Természetesen az enyémet, a többi rosszabb lehetőség, tökéletlen, vagy egyenesen az ördög kísértése. - Ez az út nyilvánvalóan nem vezet sehová, noha igaz sok hívő számára képtelenségnek tûnik ezt felfogni és elfogadni. Esko Valtaoja
-
Végül mindnyájan leszállunk a fellegekből, és lábunkat ismét megvetjük a földön. Kinyílik a szemünk, és észrevesszük a másik hibáit. Rájövünk, hogy személyiségének bizonyos vonásai bosszantóak. Némely szokása egyenesen idegesítő. Könnyen megsértődik és dühbe gurul, s ilyenkor durva szavakat használ, és mindent kritizál. Ezek a zavaró személyiségjegyek, melyek fölött a szerelem igézetében elsiklottunk, most előtérbe kerülnek. Eszünkbe jutnak anyánk szavai, és azt kérdezzük magunktól: "Hogy lehettem ilyen bolond?" Gary Chapman
-
Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
-
A világ olyan, amilyenné tesszük. Csak az kell, hogy egyszer végre helyére kerüljenek a dolgok. A munka ne legyen bûn, a bûn pedig ne legyen erény, máskülönben dolgozó embereknek kell szemlesütve járni, miközben - egy torz szemlélet révén - bûnözők válhatnak mítosszá. Az a nemzet, amely szilárd elvek nélkül mûködik, soha nem emelkedhet fel.
-
Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, nagyon érzékennyé válik, meglágyul, szeretne Istennel és a világgal megbékélni. (...) Azok a versek, amelyek félig-meddig a jó Isten elleni durvaságokat tartalmazták, aggódó buzgósággal kiszolgáltattam a lángoknak. Jobb, ha versek égnek el, mint a rímfaragó. Igen, ahogy az emberi lényekkel, úgy a Teremtővel is megbékéltem felvilágosult barátaim legnagyobb bosszúságára, akik szemrehányást tettek erről a régi babonába való visszaesésemről, ahogy ők az Istenhez való hazatérésemet nevezték. Heinrich Heine
-
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk, és csíp a fenekünkbe, és mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec, és nem gubó, csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk. Félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb, félre kell tennünk a tagadást, és emelt fővel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon, hogy védekezzünk a fulladás ellen?
-
Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tûnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tûnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye. Oravecz Nóra
-
Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna. Paulo Coelho