Feleség idézetek

Egy dolog mások védelmében cselekedni. Egészen más, ha önző érdekből tesszük, mindegy, mennyire érthetőek azok az érdekek. Claudia Gray

Minden elhalványul, minden, a test, a kő, még maguk a csillagok is. Az idő mindent elragad. Ez a világ rendje. A múlt távolodik, az emlékek fakulnak, és így maga a szellem is. Az időnek nem állhat ellen még a lélek sem.

Egyre megy, hogy a tetteid jóságosak-e vagy gonoszak, szétterjednek, mint a karikák a vízen. Széles körben szétáradnak, mindig új ösvényeket találnak. Ez az oka annak, hogy a hatásod végtelen, így a bûnöd is. Karin Alvtegen

Az emberek azért hisznek Istenben, mert a világ nagyon bonyolult, és azt hiszik, hogy olyan bonyolult dolog, mint egy repülőmókus, vagy az emberi szem, vagy egy agy, nem következhetett be véletlenül. Logikusan kellene gondolkozniuk, mert ha logikusan gondolkoznának, akkor belátnák, hogy csak azért tehetik fel ezt a kérdést, mert ők már bekövetkeztek. Több milliárd olyan bolygó létezik, amelyeken nincs élet, de azokon a bolygókon senki sincsen, akinek agya van hozzá, hogy ezt felfoghassa. Olyan, mintha az egész világ pénzt dobálna fel, mert akkor valaki előbb-utóbb eléri, hogy sorozatban 5698-szor kijöjjön neki a fej, és akkor azt gondolná, hogy milyen különleges. Pedig nem az, mert rajta kívül milliók vannak, akiknek nem jött ki az 5698 fej. A földön véletlenségből jelent meg az élet. De ez egy nagyon különleges véletlen.

Addig nehéz, amíg fel nem fogjuk, hogy mostantól mi a valóság. (...) Tudomásul venni, elfogadni. Egyáltalán felfogni. Ez szokott a legnagyobb gond lenni a valósággal. Hogy ember számára néha felfoghatatlan. Bartis Attila

Nem értem a világot, - azt hiszem, nincs célja,... mért is volna? - És ami értelmet magam képzelek belé: nem értelem, csak szokott tévedés lesz. Szabó Lőrinc

Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, "add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt. Karinthy Frigyes

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyû, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szûk börtönben élsz. Sylvia Plath

Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe? Szepes Mária

Legtöbbünk nem élvezi különösebben, ha félre kell vezetnie másokat, azonban a társadalmi fogaskerekek sokkal jobban forognak, ha olykor megolajozzuk őket egy-egy ártatlan hazugsággal. Michael Schur

A mennyekben csak gyönyör van, a pokolban csak kín, a földön van mind a kettőből.

Sohasem szabad azt hinni, hogy ami szemed fénykörébe került, az már a végső igazság. Nem. Az igazság mindig tovább van. Túl a sötétség határán, amely természetesen csakis azért tûnik sötétnek, mert a szemed nem lát még oda. Müller Péter

Mindenkiben a `nagy Õ`-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerûen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod. Oravecz Nóra

Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet.

A világ állásán parázó, múlásán nevetők, Könnyû léptû halált hozók és ólmos szeretők, Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok, Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Elmúlt a tél, felsütött a nap. Jött a május, a hajfodrász, a tavasz. Tiszta volt az ég, zöld ág virított a föld ormain, örömtől és reménytől reszketett a lég, az agg föld vendéghajat vett, virágok bársonyába öltözött, üvegszemén a fagy fölengedett és illattal kendőzte arcát... Mindig ugyanez történik, mióta világ a világ. Elmúlik a tél, jő a tavasz. Cserna-Szabó András

A széles körben elterjedő olvasni tudás és az emberiség szent könyveinek egymásra találása sem eredményezte olyan emberek tömeges megjelenését, akik békés szövegrészletekre összpontosítják minden figyelmüket, a veszélyes mondatokat pedig figyelmen kívül hagyják. Épp ellenkezőleg: sokan nagyon is inspirálónak találják azokat a részleteket, amelyeknek rengeteg gyilkosság és elnyomás az eredménye. Az olvasás egyszerre áldás és átok.

Beszélgetnie kell. Sokat. Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát. Agatha Christie

Alvás és pihenés nélkül használhatatlanok vagyunk, a kimerültség egész létünket megbénítja, és a lényegtelen, hétköznapi eseményeket a pokol küldeményeivé változtatja. Jón Kalman Stefánsson

Az idő begyógyítja a sebeket. Sose hidd, ha ilyesmit mondanak neked, nem igaz, csak azért mondogatják, hogy vigasztaljanak. Időnként persze tényleg úgy tûnik, mintha az idő gyógyulást hozna, de ez csak önáltatás, hamis látszat. Az idő láthatatlanul dolgozik, mint egy földalatti fúrógép: egyre csak fúr, üregeket váj, a lyukakból feneketlen mélységeket, szakadékokat csinál. Susanna Tamaro