Téma
Feleség idézetek
-
A tragédia az, amikor benne vagyunk a szenvedésben, amikor ránk zuhan az egész, és alája kerülünk. A komédia, amikor túllépünk a szenvedésen, és föléje repülünk. Tragédia, amikor meghalunk. Komédia, amikor föltámadunk. A tragédia a mélybe zuhanás, a gyötrelem és a katarzis. A komédia a magasban szárnyalás, a bajokon aratott győzelem. Mindkét állapotunkban sírunk. Az egyikben a fájdalomtól. A másikban a röhögéstől. Müller Péter
-
Hát nem érted? Nem áldozatot hozok. Tisztességes üzletet kötöttem. Az én boldogságom és minden örömöm záloga az, hogy te élsz. Nem áldozatot hozok. Inkább a rabszolgaságot választom abban a tudatban, hogy te élsz, a szabadság helyett egy olyan világban, amelyben te nem vagy többé. A szolgasággal együtt tudok élni, a halálod tudatával nem tudnék. Az első csak fájdalmas, de a második elviselhetetlen.
-
A politikában a "hátraarc" vagy "180 fokos fordulat" fogalmát mindig negatívan ábrázolják. Gondoljunk csak bele egy pillanatra, mekkora butaság ez! Valóban azt akarjuk, hogy a politikusaink - vagy bárki más - akkor is kitartsanak amellett, amit "igaznak tételeznek fel", amikor a bizonyítékok (olykor döntő bizonyítékok) ellene szólnak, különösen annak tudatában, hogy ami tegnap "igaz" volt, az nem szükségszerûen igaz ma is? Vagy inkább olyan politikusokat (és általában vezetőket) szeretnénk, akik a rugalmas gondolkozást testesítik meg, olyan embereket, akik éppoly pragmatikusan képlékenyek, mint a gondolataikat létrehozó agyuk? Beau Lotto
-
A nyomor korántsem valami átmeneti állapot: azonos azzal a bizonyossággal, hogy bármi történjen is, soha semmid sem lesz, hogy a javak körforgásán kívülre születtél, hogy még a légvételért is meg kell küzdened, hogy még a levegőt, még a reményt, még az alvást is meg kell hódítanod, és még ha a társadalom eltûnne is, a természet sem volna veled szemben könyörületesebb, sem kevésbé elferdült. Emil M. Cioran
-
Az ember hisz a sorsban, hitt benne mindig, és várta, és annyiféle ábrázatot kerekített rá, hogy előszámlálására nincs elég papír és idő. A sors annyira létezik, amennyire az embernek van rá szüksége, és szüksége van rá, ha másért nem, hogy neki tulajdoníthassa sikereit és balsikereit, és így tegye őket elviselhetőbbé felebarátai számára.