Téma
Feleség idézetek
-
A paradigmaváltások technológiai robbanásának ciklusa – a vasút, a mesterséges intelligencia, az internet, a telekommunikáció, és most talán a nanotechnológia esetében is – tipikusan az irreális elvárások időszakával kezdődik, amelyek a fejlődést lehetővé tevő tényezők hiányos ismeretéből következnek. Bár az új paradigma felhasználása exponenciálisan növekszik, a korai szakaszban lassan fejlődik, míg el nem éri az exponenciális fejlődési görbe közepét. Míg a forradalmi változásokra vonatkozó várakozások helytállóak, azok időzítése tévedhet. Amikor a jóslatok nem válnak be gyorsan, elérkezik a kiábrándultság időszaka. Ám az exponenciális növekedés töretlenül folytatódik, és évekkel később kezdetét veszi egy érettebb és a valóságnak inkább megfelelő átalakulás. Ray Kurzweil
-
Ha kövérnek mondod magad, ha lepattintod a bókokat, ha őrülten féltékeny vagy, azzal elriasztod magad mellől az embereket. Ha egy férfi vagy nő nem képes szeretni önmagát, az a legkevésbé vonzó, akármilyen dögös is az illető. És akármilyen elcsépelten hangzik is: ha tiszteled magad, a többiek is tisztelni fognak téged. Lauren Urasek
-
Az öregséggel együtt élesedik visszatekintő tehetségünk. Testünk vegykonyhája készül az elmúlásra. Az életbe visszatérő tetszhalottak mesélik, hogy tudatuk elvesztésének pillanatában lepergett előttük egész életük. Öregedésünk is ezt teszi velünk, kíméletes lassúsággal visszapergeti a virtuális videoszalagot abból a fekete dobozból, amelyben a halál katasztrófájának magyarázatát őrizzük. Merthogy halálunk oka nem lehet más, mint a saját életünk. És amikor lepereg a film, elfogy minden emlékünk, üres lesz a fekete doboz, hiába hunyjuk le a szemünk, az idő elhagyott csigaházként görgeti üres porhüvelyünket a feledésbe. Tar Károly
-
Sokkal fontosabb felfedezni egy olyan templomot, amiről még senki sem hallott, mint elmenni Rómába és kötelezően megnézni a Sixtus-kápolnát, kétszázezer másik turistával együtt, akik a füledbe kiabálnak. Természetesen menj el a Sixtus-kápolnába is, de sétálj az utcákon, vessz el a sikátorokban, ízleld meg annak szabadságát, hogy keresel valamit, amiről nem is tudod, hogy micsoda. Paulo Coelho
-
Nincsenek gazdag emberek és szegény emberek. Csak emberek vannak. A gazdagoknak van egy csomó olyan papírdarabkájuk, amiről sokan azt állítják, hogy ér valamit, vagy a feltételezett vagyonuk még ennél is elvontabb, hiszen csak számok a bankok számítógépein. Ezek a "gazdagok" azt állítják, hogy övék a föld, a "szegényektől" pedig gyakran megtagadják, hogy ugyanezt mondják. A rendőrség egyik fő feladata, hogy érvényt szerezzen azok tévképzeteinek, akiknek sok ilyen papírdarabkájuk van. Akiknek nincs, azok is szinte ugyanolyan gyorsan elhiszik és magukévá teszik ezeket a téveszméket. Márpedig ezeknek a téveszméknek nagyon is súlyos következményei vannak a valóságban. Derrick Jensen
-
Ebben a világban mindenkinek kell egy foglalkozás. Egyszer kimondták a szabályt, hogy mindenkinek csinálnia kell valamit, és lennie kell valakinek. Fogorvosnak, sárkányrepülőnek, zsarunak, takarítónak vagy prédikátornak. Néha belefáradok végiggondolni, hogy mit nem akarok csinálni, és hogy mi nem akarok lenni, hová nem akarok elmenni.
-
Temetés. Kellenek a szertartások, ezek az utolsó összejövetelek, még hozzátartozik barátunk életéhez, hogy eltemetjük, ő már csak poraiban van jelen, már nem tud róla, már nem érdekli, hogy mi történik romlandó testével, hányan és hogyan búcsúzunk tőle, ki miben vonja le helyette élete összefoglaló tanulságát. Barátok, pályatársak, tanítványok búcsúbeszédei, alkalom találkozásokra. Olyanokkal is, akikkel már nem járunk össze, pedig lehetne, csak megváltoztak az életkörülmények, és olyanokkal is, akiket kerülünk hajdani félreértés vagy mai világnézeti különbség miatt. De ilyenkor, temetésen összetalálkozva, béke száll a lelkünkre. És zavart félmosolyokat küldünk egymás felé. Lángh Júlia
-
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Mûveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
-
Az apró hazugságok az emberi együttélést teszik lehetetlenné. Az olyan emberrel, aki kis dolgokban rendszeresen hazudik, minden érintkezés kínos. A beszélgetésnél állandóan arra kell figyelni, hogy most vajon igazat mond-e, vagy hazudik. És ha hazudik, miért pont ezt hazudja. Tehát: bármennyire is csak bocsánatos bûn az olyan hazugság, amely nem sérti senkinek az érdekét vagy becsületét, mégis nagyon kerülendő.