Téma
Féltékenység idézetek
-
Kezdtem hinni az ártatlanságomban. Császár voltam. Uralkodtam mindenen és mindenkin, rendelkeztem fölöttük (stb.). Aztán rájöttem, hogy nincs bennem elég érzelem, nem tudok igazán szeretni, majd belehaltam, úgy megvetettem magam. Aztán beláttam, hogy a többiek se szeretnek igazán, s csak azt kell elfogadnom, hogy egy kicsit olyan vagyok, mint mindenki. Aztán úgy döntöttem, hogy nem, csak magamnak tehetek szemrehányást, amiért nem vagyok elég nagy, és igenis kétségbe kell esnem, amíg el nem jön az alkalom, hogy az legyek. Másképp szólva várom, mikor leszek császár, hogy aztán ne élvezzem a császárságomat. Albert Camus
-
Az idő tájt - holtszerelmesen is - gyanítani kezdtem: bár ez az életre szóló érzelem, a Rejtelmek Könyvében leírt igaz hevület, és valószínûleg kitart halálomig, az egyáltalán nem bizonyos, hogy mi ketten kitartunk egymás mellett, legfeljebb még néhány hónapig. Ugyanis ekkoriban érkeztünk el a válságponthoz. Még nem tudatosítottuk, de már sejtettük: rigolyáink azonosak velünk, nem csupán élet-társaink, és szerintünk semmi keresnivalónk egymás oldalán. Vavyan Fable
-
Minden ugyanúgy folytatódott, ugyanúgy éltük a magunk külön kis életét, és egyik jelentéktelen nap követte a másikat. Jane nem haragudott rám, de egyrészt nem látszott boldognak, másrészt akárhogy szerettem volna, sehogy sem tudtam kitalálni, mit kellene tennem. Úgy tûnt, közöny költözött a szívünkbe, anélkül, hogy én ezt észrevettem volna. Nicholas Sparks
-
Az ember arra teremtetett, hogy a Föld ura legyen, de egyetlen alapvető dolgot nem kapott: szerszámosládát, hogy megjavítsa önmagát. (...) Ha lenne csavarhúzó a rossz ötletek eltávolítására; meg kalapács a jó szándék rögzítésére; franciakulcs, amellyel örökre meg lehetne húzni a szerelmet; egy fûrész, hogy levágjuk a múltat! De nem kaptunk ilyen szerszámkészletet, és ha egyszer inogni és nyikorogni kezdünk, előbb-utóbb eltörünk. Stefano Benni