Férfiak idézetek

Már nem hallom egy sohasem volt perc fülembe dörömbölő csendjét, már nem hallom, amit kerestem, s hogy kerestem is, csak emlék. Koltay Gergely

Amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral, akkor muszáj hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó. Elizabeth M. Gilbert

Mert nélküled céltalan az út, minden vágy és ölelés hazug, hontalan vándor a boldogság, nélküled a lét csak pusztaság.

Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy. Andrew Matthews

Ilyen az élet, a legdrágább dolgaid, amik veled voltak sok-sok éven át, amiket annyira szerettél, hogy szinte már nem is vetted észre őket, amikről azt gondoltad, hogy soha nem fogsz elszakadni tőlük, egyszer csak eltûnnek, minden előjel nélkül, anélkül, hogy tudomást vennél róla, és ott maradsz mulyán, egyedül, kifosztva, egy nagy lyukkal a szívedben.

Ha túl sokat aggodalmaskodunk tetteink esetleges, előre nem látható negatív következményein, egyfajta bénultság lesz úrrá rajtunk, így folyamatosan cselekedeteink lehetséges hatásain tépelődünk, és annyira aggódunk a legegyszerûbb döntések potenciálisan rossz kimenetele miatt, hogy már attól is rángógörcsöt kapunk, ha el kell döntenünk, melyik barackkonzervet vegyük meg a boltban. Azonban ha nem foglalkozunk a következményekkel, esetleg az apátia fogságába esünk, ha magasról teszünk arra, hogy egy-egy cselekedetünkkel komoly problémákat okozhatunk, könnyedén olyan emberré válhatunk, aki mindenre magasról tesz. Rá kellene lelnünk egy arany középútra, ami arra ösztönöz minket, hogy a lehető legjobban átgondoljuk a dolgokat, de közben képesek legyünk megbocsátani saját magunknak, ha a legjobb szándék által vezérelt tetteink esetleg borzalmas következményekkel járnak. Michael Schur

Amikor az embernek nincs családja, a barátok jelentenek mindent. Fabio Geda

Szerető társakként óvatosan egyensúlyozunk egy kifeszített kötélen. Amikor a kétség és a félelem szele kezd fújni, ha pánikba esünk és megragadjuk egymást, vagy hirtelen elfordulunk egymástól, hogy menedéket keressünk, a kötél még jobban kileng, és még inkább egyensúlyunkat veszítjük. Ahhoz, hogy a kötélen maradjunk, együtt kell mozdulnunk, és reagálnunk kell egymás érzelmeire. Ha összekapcsolódunk, kiegyensúlyozzuk egymást. Újra érzelmi egyensúlyba kerülhetünk.

Aki elhanyagolja a saját testével való kapcsolatot, és lemond az önmagával folytatott szeretetteli, együttérző kommunikáció lehetőségéről, idővel egy merev, rideg, önkritikus belső világban találhatja magát, ahol nem jó érzés időzni, ahonnan menekülni kell. A lelkünk mélyéről fakadó igazság elhalkul, míg a test üzenete - hiába egyre hangosabb - zavaros és érthetetlen marad. Pedig jó tudni, hogy ha eltévedünk saját lelkünk útvesztőiben, a testünk ott van, mint végső iránytû, mely hûségesen tükrözi rólunk mindazt, amit a tudatunk elől igyekszünk elrejteni. Buda László

Soha ne mondj nemet egy meghívásnak! Soha ne állj ellent az ismeretlennek! Soha ne légy udvariatlan! És mindig jókor távozz! Csak maradj nyitott és szívd magadba az élményt! És ha fáj, akkor valószínûleg megéri.

A piszok nem könnyelmû, kedélyes, bohém állapot, mint a híre, hanem mereven, pedánsan, szertartásosan fogja körül az embert, mint a páncéling. A jól megmosdott ember keresztbe veti lábát, és kényelmesen hátradől a karosszékben, gyanútlanul és kedves közvetlenséggel veszi birtokába a tárgyakat, ápoltsága félhomályos tudatában nem riad vissza a testi érintéstől, hátbavágja az embereket, meg-meglegyinti az arcukat. A piszkos ember kínos illedelmességgel ül a székén, alig mer ránehezedni, és szigorú, védekező tekinteteket vet jobbra-balra a - nem is egészen alaptalanul - rosszkedvûnek és bizalmatlannak vélt légkörben. Hevesi András

Ijesztő, hogy milyen nehéz mások bajával törődni, amikor mi egészségesek vagyunk. Jules Renard

Soha nem veszíthetünk annyit, mint amikor a gyermekünket veszítjük el.

Néhányunknak olyasvalakire van szüksége, aki minden reggel levesz minket a lábunkról, hogy megértsük, mit jelent az idő. Hogy emlékeztessen rá, mit veszíthetünk, ha nem figyelünk oda. Fredrik Backman

Akármennyire sûrû, hektikus, túlterhelt napokat élünk, próbáljuk meg néhány órára, napra leállítani a mókuskereket: sétálni, beszélgetni a szeretteinkkel, barátainkkal. Ilyenkor megszelídülnek a gondok, és erőt adunk/kapunk a folytatáshoz.

Az öntudatlan ember nem veszi észre, hogy amikor azt hiszi, hogy a másikról beszél, csak a saját bizonytalanságának a tüneti kezeléséről beszél. Mert a "hozzám", a "nekem", az mind az önzés, az egó megnyilvánulása. Csernus Imre

A valódi nemes egyén magatartása nem abból áll, amit képzelnek a közemberek, hogy ugyanis lustálkodni meg parolázni meg tánclejtés meg kizsákmányolás és hasonlók, hanem megállni a helyünket a világban, bármit mérjen is ránk a sors. Krasznahorkai László

Ha nagyon megszorítanának, be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt, ami az életemben a legfontosabb. Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy mi az, amire valóban szüksége van, rájön, hogy nem az, amire először gondolna. Könnyedén félredobnám a befejezetlen munkát, a számlákat, a határidőnaplót, hogy legyen helye a flanelpizsamának, ami jól jön esős időben, a szív alakú kavicsnak, a gyerek egyik ajándékának. Aztán fontos a rongyosra olvasott könyv, ami minden áprilisban előkerül, mert azt olvastam akkor, amikor szerelmes lettem... Kiderül, hogy nem az a sok minden a fontos, amit az ember évek során felhalmoz maga körül, hanem az a kevés, amit el tud vinni magával. Jodi Lynn Picoult

Az én életstratégiám egyik alapja, hogy bárhol, bármilyen pályán, bármilyen helyzetben vagyok, ne legyek középszerû. Pataki Ági

Megérzés (...) nélkül egy orvos nem ér semmit. Mihail Bulgakov