Futás idézetek

Az élet nem verseny. És nem ultramaraton, bár néha olyan, mintha az lenne. Nincs célszalag. Törekszünk egy cél felé, s hogy elérjük-e vagy sem, fontos ugyan, de nem a legfontosabb. Az a legfontosabb, hogy hogyan közeledünk. A döntő mindig az a lépés, amit most teszünk. Scott Jurek

A küzdj vagy fuss talán primitív neurológiai válasz, de attól még lehet hasznos opció. Néha az a helyes, ha küzdünk azért, amit akarunk, de gyakorta csak a félelmet küzdjük le. Félünk, hogy megsérülünk, vagy hogy újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Igen, néha sokkal bölcsebb, ha elhúzzuk szépen a csíkot. Megyünk a magunk útján. Ez kissé ijesztő, nem csak nekünk, de a hátrahagyottaknak is, mert van rá esély, hogy nem fogják megérteni. Néhanapján szakítani kell a múlttal és belépni az ismeretlen területre. De ha úgy döntünk, hogy elfutunk... nos, attól még bármikor visszatérhetünk.

Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát, és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan mély szerelmével fut az ISTEN az ember után...

Az egy csoda, ahogy az ember csak beköti a cipőfûzőjét, és elindul a szabadba mozogni. Ez mossa át az ember lelkét a legjobban, mert ilyenkor csak önmagára és a belső világára gondol.

Azért, mert valaki nem sírja el magát lépten-nyomon, sőt, megpróbálja fonákjáról nézni a dolgokat, még nem lelketlen, szívtelen, cinikus, satöbbi! Sőt, ha néha átmossa magát humorral, még használ is az emberiségnek. Eggyel csökkenti a potenciális ámokfutók számát. Vavyan Fable

Tenyerembe fogtam az iránytût. Észak vagy dél, kelet vagy nyugat. A tû rezgése, a holdvilág csillámai az üveglapon. (...) Ott kinn van valahol az életem, előttem jár. Futnom kell, hogy beérjem.

Bármilyen nehéz is, kényszerítsük ki magunkat az ajtón! Még ha a tervezettnél rövidebb táv vagy lassabb tempó lesz is a vége, sokkal többet teszünk így, mintha semmit nem tennénk. Ha időeredményben vagy távolságban nem is érjük el a felállított célt, legyőztük a lustaságunkat, és ez már önmagában is nagy szó.

Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!

Van egy elméletem, hogy miért szeretik a nők a versenyzőket. Nem azért, mert tisztelik, amit csinálunk, azt, hogy körbe-körbe autózunk. Általában ezt szánalmasnak tartják, és valószínûleg igazuk is van. Inkább a halálhoz való közelségünk az oka. (...) És ők ezt látják rajtad. Érzik benned.

Amikor olyan ruhát viselek, ami nem feltétlenül a komfortzónámba tartozó viselet, akkor az számomra kihívás és kaland. Egyszerre zavarba hoz, de ugyanakkor felszabadít, hogy íme, lehetnék ilyen is.

Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása. Paulo Coelho

Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitûztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd. Elbert Hubbard

Rohanj, autóm, rohanj velem, rohanj, dübörgő életem. Ne bánd, ha jő a forduló, hidd el: rohanva halni jó! Wass Albert

A futás addiktív dolog, nem lehet befejezni.

Újrakezdeni sokkal könnyebb, mint először elmenni futni. Akkor is, ha évekig nem futottál, megvan az alap. Az agyad és az izmaid már egyszer megismerték a rendszert. Észre sem veszed, és onnan folytathatod, ahol abbahagytad! Marijke ten Cate

A maraton vagy a hegymászás: ott van, meg kell csinálni; nem céllal vagy további szándékkal - mint a nyakkendő vagy a zsebkendő a zsebben: finom és értelmetlen. Braun Róbert

Néha nincs idő másra, csak egy nagy ugrásra. Néha az ember meg kell bízzon a tapasztalatában, az intuíciójában és a felfogóképességében, és nekifutásból kell ugrania. Terry Pratchett

- Egyszer rátenni az életet egy bizonyos sínre, utána már csak a sebesség fontos, az irány adva van. (...) - A sebességet... azt mi határozza meg? - Azt? A hit. A meggyőződés. Százfajta szót találhatsz rá. Az akarat. - Vagy a kényszer. - Ezt hogy érted? (...) - Hogy a hasonlatodnál maradjak: a sín. Rohantál mindeddig ezen a sínen. A sín nemcsak pálya. Korlát is. Csak arra mehetsz, amerre jelöli az utadat. Csak azt teheted, hogy rajta rohansz. Rohansz, rohansz, teszed, amit ez a két korlát parancsol. Amit pedig teszel, azt mások bûnnek is ítélhetik. Eltaposol mindent, ami a sínen eléd kerül. Ez a kényszered, nem cselekedhetsz másképpen. Szerencsétlen embereken robogsz át. Halottakon netán. Aztán egy idő után már nem marad más lehetőséged, csak az, hogy tovább, tovább, tovább, mert akiket legázoltál, azokért bosszút is állhatnak... Szilvási Lajos

Minden futónak megvan a saját természetes stílusa, melyet követnie és tökéletesítenie kell. Van, aki rövid, van, aki hosszú lépésekkel fut. Van, aki felemelt fejjel, van, aki előrehajolva. Van, aki tartalékol, és van, aki az első pillanatban támadásba lendül. Nincs olyan technika, amelyik mindenkinek ideális, de mindenki megtalálhatja a számára ideális technikát. Kilian Jornet

Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát Nem bírva, leroskad a pálya felén; Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot, Melyet vigaszul hagy a futó remény. Arany János