Téma
Gyermekkor idézetek
-
Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyûrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált.
-
Mindenki nosztalgikus. De ez valószínûleg hamis érzés. Anyámnak például rettenetes gyerekkora volt, de mindig nagyon szépen beszélt róla. Vissza akart térni oda. De ez ostobaság! Érti? A gyerekkorból származik a szépről alkotott fogalmunk, mert ekkor kerülünk kapcsolatba először a szépséggel, a kényelemmel és azzal, ami jó az életben, és ez befészkeli magát az agyunkba. Későbbi életünkben ez a mérce, ez az eszköz. Ez a rejtett nosztalgia: nem a valódi helyzetbe vágysz vissza, hanem abba az időbe, amikor elsajátítottad a szép, a jó és a kényelmes érzését. Roy Jacobsen
-
Az ítélkezés nélküli megértés (...) minden gyermeknek a birtokában van. Csak amikor idősebbek leszünk, akkor veszítjük el, sőt igyekszünk megszabadulni tőle. Amikor már elég öregek vagyunk, néha visszatér hozzánk valamilyen halvány visszfénye, de a Lámpás a gyermekkorban ragyog a legfényesebben. Agatha Christie
-
Ez hiányzott életéből neki, erre vágyik titkon, ha nem is gondol rá. Ami betöltené az ürességet benne. Ez az elevenség, ijedtség, játék, simulás, mosolyok és könnyek. Ez az egész mindenség itt. Ami a gyerek. Ha neki egy ilyen kis gyereke volna. Mint ez a kis lucskos, taknyos, melegen szuszogó eleven kis jószág. Mindjárt jobban tudná és tisztábban érezné, hogy miért dolgozik, miért kezdődik a reggel, végződik a nappal, mire való az éccaka, a házasélet, hogy miért is élnek.
-
Tudvalevő, hogy a gyermekkor milyen nagy jellemformáló, s milyen nagymértékû meghatározója az emberi élet alakulásának. - Most visszatekintve az időben, végigkísérem útján a kis patakot - gyermekkoromat. - Kegyes volt a sors hozzám, hogy az én kis forrásom oly szép vidéken fakadt és útja boldogító gyönyörûség lehetett. Terelhette volna az élet szeszélye száz meg száz irányba, de szép tájakra vezette csendes ballagással, lankás vidéken, szelíd dombok völgyein át, boldog játszadozással. (...) Magába ölelte a Nap melengető ragyogását, - ragyogtatta magában a Holdat és a csillagokat, csendes csobogással az Életnek énekelt. Reich Károly