Téma
Halál idézetek
-
Nem hiszek semmiféle túlvilági lényben. Szerintem ha game over van, nincs már semmi, totál vége mindennek, nincs bónusz, másik élet, semmi; szerencsére, mert nem akarok egy rakás szentfazék között a mennyben lődörögni, és aberrált bunkók között a pokolban sem lennék szívesen, hogy egy lejárt szavatosságú avokádómártásért bunyózzunk az örökkévalóságig, és végképp rühellném, ha kutyaként vagy Buddhaként születnék újjá.
-
Egy ember ül a kocsmában Damaszkuszban. Felnéz a poharából, és a halált látja, aki a sarokból mered rá. Felkiált: "Még nem jött el az időm!" Lóra pattan, és vágtában menekül Damaszkuszból. Átvág a sivatagon, és megérkezik Szamarrába. A hosszú úton megszomjazott. Megáll egy kútnál, ahol már várja a halál. (...) Amikor másodszor találkoznak, az ember így kiált: "Lehetetlen! Elszöktem előled Damaszkuszban." A halál szelíden a vállára teszi a kezét, és azt mondja: engem is meglepett, hogy Damaszkuszban látlak, mert a találkozónk helye mindig is itt volt a kútnál Szamarrában. Hiába minden. Az ember nem menekülhet, a végzet lesújt rá.
-
Az ősi görögök úgy hitték, mikor egy testvér meghal, csak felszáll a csónakra, átkel a Styx folyón és elmegy egy Hadész nevû helyre. (...) Ez egy hely, ahol folytatjuk a vágtánkat. De a görögök megértették. Csak az, hogy éltél, csak az, hogy keresztülmentél a feltámadás tiszta nehézségein, és keresztülmentél egy teljes napon, elég volt, hogy elnyerd az örök jutalmad.