Téma
Halász idézetek
-
Készen állok, hajlok arra a bolondságra, hogy megnősüljek. Megkérem én a kezét bárkinek tizenöt és harminc között. Egy kis szépség, egy kedves mosoly, néhány hízelgő megjegyzés a tengerészetre, ennyi nekem elég is, s elveszett ember vagyok. Mi kell még egy tengerésznek, aki nem forgolódott annyit hölgyek között, hogy túlságos igényekkel lépjen fel? Jane Austen
-
Immár óriási mennyiségû, nem szükségképpen jól strukturált adat és hasonlóképpen óriási számítási kapacitás áll a rendelkezésünkre. Korábban (bár azért a kísérleti jelleg is jelen volt) a matematikus leginkább úgy dogozott, mint egy vadász, aki oroszlánt akar lőni (és, mondjuk, a Fermat-sejtést akarja bebizonyítani). Ma viszont egyre inkább megteheti, hogy halászként viselkedve kiveti a hálóját, aztán majd kiderül, hogy mi akadt bele.
-
Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom, fenségesen, a tó sima tükrén, és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú, tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít, egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén, némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni, egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hûvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak.
-
Az ember nem szélkakas! A régi vitorlások, ha jó szélbe kerültek, akkor sebesen szálltak a hullámokon, de ha szélcsend volt, akkor hetekig rostokoltak egy helyben. Nekünk ezen a téren inkább a gőzhajókra kellene hasonlítanunk: bárhonnan fúj a szél, a kitûzött céljaink felé kell haladnunk. Böjte Csaba