Téma
Hiány idézetek
-
A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik a képzelőerő. T. S. Eliot ezekre mondja, hogy "üres emberek". Olyanok, akik nem látnak a felszín alá, észre sem veszik, hogy az a lyuk, ahonnan hiányzik a képzeletük, érzéketlen szalmatörekkel van betömve. Õk maguk is érzéketlenek, üres szavakat zúdítanak a másikra, és olyasmit erőltetnek rá, amit az nem akar. Murakami Haruki
-
Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserû és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom. Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök. Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni. Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy mûködő kályha: odabújok mellé. Müller Péter
-
Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerû önsajnálat. Albert Camus
-
Arra kell gondolnom, hogy... a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok. Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek. Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása. Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna. Márai Sándor
-
Ha könnyû lenne megsiratni és gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni, meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok. Feldmár András
-
Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyûlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltûnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel. John Irving
-
Van valami rövidzárlat a szerelemben, mintha újra kellene olvasnunk egy bekezdést, hogy megértsük az összefüggést a mondatok között. Vad érzés ez, orkánként tör az emberre, és szétvisz mindent, mint a vihar egy huzatos házban. Mindent el akar törölni, mindent újrateremteni, mintha előtte nem létezett volna a világ.