Hold idézetek

Micsoda éjjel! Aluszik minden élő. Álmukra hull a hold igézete. De megpezsdül az élettelen dolgok Különös élete. Székely János

Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében, Nappal a nap aranyának Ragyogó láng-fényében; Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időperczenetben, Mindennémû szegeletben Üldözőm vagy szünetlen - Hagy békét, óh kegyetlen! Kisfaludy Sándor

Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk. Albert Einstein

Esti égen csillagom vagy, üzenő tüzem, árva arcom pártfogója, mindened hiszem.

Egy ember, körülötte szorongás - bolygó és holdja, éjszaka.

A Hold a tengert a partra vonzza, az embereket pedig a saját felszínére. A farkasok felemelik a pofájukat, és az éjszakai égbolton függő ezüstös korong felé üvöltenek. Az emberek felemelik a fejüket, és távolabbra néznek, a végtelenségbe. Ez mindig is így volt - és most már úton vagyunk a végtelenbe. Tim Marshall

Új nap, új hold, új csillag, bár én nem változtam, neked mégiscsak voltam. Egy rég lehullt fény, ma már se hang, se kép. Háy János

Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Ady Endre

Meglátta a Holdat a horizonton. Biztos volt benne, hogy Isten tette oda emlékeztetésül, hogy mennyire kicsi helyünk van a világban. Arra emlékeztet, hogy ami szép, az mulandó. Ben Sherwood

Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó lenne, ha valaki szeretne, rám nézne, de talán már megkaptam a boldogságot, ami nekem járt. Nem akarok hinni ebben, de nem vár más rám, csak a Hold!

Ahogy sétálok, a hold lépést tart velem: barát a bajban.

Lehet, hogy előítélettel viseltetsz a sötétség iránt, de emlékezz csak rá, hogy ott élnek a csillagok meg a hold, és a mosómedvék, a baglyok, a szentjánosbogarak, a gombák, a macskák és bûbájok, és rengeteg egyéb jó és szükséges dolog. A tolvajlás is persze, az összeesküvések, lopakodás, titkok és az erős vágy, amelynek csapásától elájul az ember. De garantálom, hogy a fényes oldalad sem tökéletes, csinos kép. A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül? Catherynne M. Valente

Tudom, hogy vár még rám, A Holdnak tán a túloldalán, Õ az, aki beszél bennem Érthetetlen angyalnyelven. Ákos

Világított a hold. A holdfény az erdőben mindennek megváltoztatja a színét. Mint azok a színes lámpák, amelyeket az apám használt régebben. Fekete fénynek hívták őket, pedig inkább lilák voltak. Amire rávilágítottak vele, annak megváltozott a színe. A hold ugyanilyen volt. Harlan Coben

Az éjszaka valójában egy teljes napfogyatkozás, amit nagyon közelről látunk, és nincsen többes száma, egyetlen éjszaka létezik, az halad a Földön körbe-körbe. Dékány Dávid

A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült. Lucius Annaeus Seneca

Holdsütötte éjszakán követtem a csillagok nyomát, egyedül voltam, mellettem senki sem állt. Most felemelt fejjel járok veled, és a legsötétebb éjszakán is érzem, mennyire élek.

- De mi lesz majd, ha meghalunk és már nem leszünk? Akkor is szeretni fogsz? A szerelem akkor is él? - kérdezte a Kicsi. A Nagy magához ölelte, együtt révedtek a fekete éjszakába, a fényesen ragyogó Holdra és a csillagokra. - Nézd a csillagokat, Kicsi... nézd, hogy fénylenek, hogy szikráznak... némelyik már réges-rég kihunyt, de estelente még mindig ott ragyog az égen. Ilyen a szerelem is, Kicsi. Ilyen, mint a csillagfény... örök.

Ablakomon besütött a holdvilág. Ez a kislány olyan, mint egy gyöngyvirág. De szeretném, ha ő engem szeretne; De még jobban, ha az enyém lehetne!

Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem. Quimby