Téma
Horgászat idézetek
-
Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkretett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?
-
Ugyanannyi erőfeszítésbe kerül megszerezni egy gyönyörû nőt, mint egy kevésbé szépet. Imádtam flörtölni, hódítani, más kérdés, hogy a fene nagy női liberalizmus óta sokkal könnyebb lett a férfiak dolga. Régen elmentél halászni a folyóhoz, nagy büszkén fogtál egy halat, és hatalmas teljesítménynek érezted, manapság viszont már a pocsolyából is kilószámra viheted haza a halakat. Én pedig már nem járok halászni.
-
A tévé a legfőbb, az emberek begubóznak a csatornákba, és már nem a szomszédtól vagy a kocsmában vagy akárhol, személyesen szedik fel a híreket. Olyan ez, mint a tónál a horgászok. Régen a horgászok fogták a botot. Ma már senki se fogja: le van támasztva állványra, be van dugva tartóba. A világ a teljes elkényelmesedés felé halad.
-
Szélcsendes, nyugodt időben minden főhivatalnok azt hiszi, hogy a hatáskörébe tartozó népességet csakis az ő erőfeszítései tartják mozgásban, és minden főhivatalnok éppen nélkülözhetetlenségének e tudatában látja fáradozásának, erőfeszítéseinek legjobb jutalmát. Világos, hogy mindaddig, amíg nyugodt a történelem tengere, a főhivatalnok, aki korhadt ladikját a nép hajójához csáklyázza - tehát őt mozgatják -, szükségképpen úgy érzi, hogy az ő erőfeszítése mozgatja a hajót, amelybe belekapaszkodott. De támadjon csak vihar, háborogjon csak a tenger, mozduljon csak meg maga a hajó, akkor már nem lehet tévedni. A hatalmas hajó megy a maga útján, mindentől függetlenül, a csáklya már nem éri el az útnak eredt hajót, és a főhivatalnok - az erő forrása, a hatalom birtokosa helyett immár csak jelentéktelen, haszontalan és gyenge ember. Lev Tolsztoj