Téma
Idősgondozás idézetek
-
- Annyi idős vagy, amennyinek gondolod magad. - Huh! Igen? Tényleg? Ez az a fajta ostobaság, amit mindig mondanak az emberek. Mindig azt mondják, szavamra, de jól nézel ki! Azt mondják, van még élet a vén kutyában. Öregember nem vénember. Többet ér a vén sas az ifjú bagolynál. Ilyesmiket. Mind hülyeség. Mintha az öregség olyasmi lenne, aminek örülnöd kellene! Mintha azzal, hogy beletörődsz, piros pontokat nyernél! A fejem tudja, hogyan gondolkozzék fiatalon, de a térdemnek nem megy az ifjúság. Vagy a hátamnak. Vagy a fogamnak. Próbáld csak mondani a térdemnek, hogy annyi idős, amennyinek gondolja magát és meglátod, mit fog használni neked. Vagy neki. Terry Pratchett
-
Vegyük a fáradságot arra, hogy teljesen személyre szabottan közelítsünk a beteg emberi lényhez, személyiségéhez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a demenciával élőknek joga van ahhoz, hogy ne tartsák őket bolondnak. Ahelyett, hogy ujjal mutogatva besorolnák őket az "örökre hülyék" csoportjába, joguk van teljes életet élni, persze korlátaikon belül.
-
Nehéz időseket támogatni, már-már kellemetlen, mintha fájna nekik, ha megérintjük őket. Mintha fennállna a veszélye, hogy könyökből leszakítjuk a karjukat, ha túl erősen fogjuk meg, vagy hogy egy botlástól hirtelen kitépődne belőlük valami, ahogy egy túlfőtt csirke combja és melle is könnyeden leválhat a testéről. Linn Skaber
-
- Mégis mikor öregedtünk meg? - Én mindig öreg voltam (...). De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. (...) Megöregedni nem szégyen (...). Azt ki kell érdemelni.