Igazság idézetek

A legjobb szövetségeseink (...) nem azok, akik mindvégig támogattak bennünket, hanem azok, akik eleinte ellenünk voltak, majd átpártoltak a mi oldalunkra. Adam Grant

Végy egy szalmaszálat, és vesd a levegőbe. Megmondja majd neked, merről fúj a szél. John Selden

A királyfi fehér lovon nem létezik a valóságban. Mégis vár bennem valami a nagy, elsöprő szerelemre. Igenis, lángolást akarok. Azt szeretném, ha elsodorna az érzés. Földindulásra vágyom... vagy nem is tudom... forgószélre... valami izgatóra. Sophie Kinsella

Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják!

Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.

Aki önmagának sokat hazudik - hazudik környezetének is. Aki megérti önmagát - másokat is meg fog érteni. Popper Péter

A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltûnök. Murakami Haruki

Mindig sokkal jobb a saját, rögös utunkat járni, mint a mások által kijelölt, egyenes, de megváltoztathatatlan úton haladni. Az előző nehezebb, mégis sokkal élettelibb. Az utóbbi viszont olyan, mint élő halottként élni. J. R. Ward

Nem véletlenül sírunk. A könnyek az erősségeink, nem a gyengeségeink.

A levelek (...) pusztulásukban sokkal hasznosabbak, mint élettelin fürdőzve a tavaszi fényben. Miután ősszel lehullnak, rothadva táplálják a földet, így lesz a talaj dúsan termő. Velünk, szürke átlagemberekkel se más a helyzet. Igazi hasznot csak halálunkkal hajtunk. Nógrádi Gergely

Véresre vakarnám az egész testemet kínomban (...), ha nem félnék, hogy elcsúfítom magamat, mert borzalmasan hiányzol nekem, és minden nap egyforma undor nélküled, és undor is lesz, ameddig te haza nem jössz, hogy kiszabadíts engem ebből az életből... Szilvási Lajos

Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.

A tőlünk idegen, érintetlen szépség csak olyan, mint a képeslapon hivalkodó virágcsokor. Ha tarka is, lapos és illattalan. Az élményt az adja, ami mögötte él. A magunk tapasztalata, vágya és a minden emberben felébreszthető kreativitás, hogy befogadjuk és megpróbáljuk tovább is adni a szépet. Károlyi Amy

Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit. Cassandra Clare

Isten nem ment meg mindenkit. Gyakran csak abban segít, hogy túléld a veszteséget. Azt hiszem, nem egészen bízom Istenben. Soha nem kételkedtem benne, de az indokai meghaladják a képességeimet. Tükör által homályosan és így tovább. Egyetlen egyszer szeretnék tisztán látni azon a tükrön. Laurell Kaye Hamilton

Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember. Szepes Mária

A hegyi út (...) olyan, mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb, és ha esik az eső, pár napra el is tûnik, mint az öregek vénája, de épp ez a jó benne, hogy nem könnyû kimenni a hegyre. Bödőcs Tibor

A tó tükröt tart a fának. Azért vet rá a fa árnyat? Horváth Imre

Egy turista ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben. Nemsoká hazaviszi, és egy másik országban, egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek, és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni, amin épp rád gondolok. Dékány Dávid

Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tûzben, Panasszal égünk, lángtalan. Ady Endre