Igazság idézetek

Nem hal meg az, kit szívedben őrzöl, akit álmodban visszavársz, aki mesélt neked az őszről, s kinek nyomában sírva jársz. És nem hagy téged el örökre, lelke vigyázza lelkedet, és gondol már egy szebb jövőre, hol ő is ott lehet veled. Aranyosi Ervin

Harmat ragyog a virágon. Csak most ne Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe! Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el, Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel. Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet, Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret. Kemény Zsigmond

A "direkt költészet", amelyben a költő komolyan vall a gondolatairól, mindig kevésbé vonzott, mint a komolykodás kifigurázása. Laár András

Előbb magadba mélyedj, s ha önmagad nem érted, ne kínozz mást se folyton. Johann Wolfgang von Goethe

Rózsa, rózsa rengeteg, Lányok, lepkék, fellegek, Lányok, lepkék, fellegek, Illanó könny, permeteg. (...) Messze libben a hajad, Nevetésed itt marad, Nevetésed itt marad, Mint kendőd a szék alatt. Weöres Sándor

Gyakran elfelejtjük a döntéseink mögött álló okokat. Így fordulhat elő, hogy elveszettnek érezzük magunk az ok nélkül választott ösvényeken. Stéphane Garnier

Folyton csak a változások... manapság az emberek vásárolnak egy házat, laknak benne vagy tíz-tizenkét évig, aztán fogják magukat, és kiköltöznek belőle. Nyughatatlanok. Mire jó ez? Még növényt is csak úgy lehet ültetni, hogy az ember jó előre tekint. Agatha Christie

Annyira szeretem a szeptembert! Valahogy olyan, mintha lelassulna az idő. Mintha icipicit több idő jutna arra, hogy megéljem mindazt a szépet és jót, ami körülöttem van a világban. Valami megfoghatatlan, de mégis nagyon is érzékelhető béke járja át a levegőt, és ez csodaszép.

Valami kinzó bánat ül rajtam, Mintha egész föld ülne szívemen - S szinte tudatlan suttogja ajkam: Elment - s nem látom tán sohasem. Gyóni Géza

Hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.

Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket... Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket. Eleanor Hodgman Porter

A múlt sosem lép tovább nyomtalanul. Érzéseket, benyomásokat, mosolyokat, könnyeket hagy maga után, miközben folyamatosan rángat maga felé. Borsa Brown

A romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon egy királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a rá hulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörû barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa. Lucy Maud Montgomery

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Márai Sándor

Amíg nem tanulod meg szeretni magad, örökké bánatos leszel.

Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvû voltál. (...) Köszönet a nőknek, köszönet. Márai Sándor

Arra gondolok, mit tennék, ha a tél valami varázslat folytán bogárrá változna egy percre. Először is megfognám, úgy gondolom. Aztán egyenként kitépném a szárnyait. Aztán egyenként kitépném a lábait is. Aztán beledobnám egy pók hálójába, és végignézném, ahogy a pók megeszi. És közben mosolyognék.

Szállj, képzelet! Rajzolj homálynak arcot, tetőt romokra, pusztaságra fát, ragyogtass fel valótlan, szép valókat, magunk alkotta, színes délibáb!

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám. Kopár a világ.

A rózsa a vázában csodaszépnek látszik, de rendszeresen megfeledkeznek arról a sok kerti munkáról, amely elősegíti szépségét. Mennyit kell fáradozni, hogy valakinek szép rózsája legyen, mennyivel több erőfeszítés szükséges egy emberi lény tökéletessé tételére! Paramahansza Jogananda