Igazság idézetek

Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát. Carl Gustav Jung

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért? Wass Albert

Amikor a házasságról álmodozott, mindig egy kis vidéki házat képzelt el, és egy olyan férfit, aki más, mint az apja, és éppen csak annyit keres, hogy el tudja tartani a családját, aki már attól is boldog, ha vele lehet, a kandallóban pedig ég a tûz, és együtt gyönyörködnek a hófödte hegyekben. Paulo Coelho

Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér. Szepes Mária

Én a gyávaság helyett a könyörtelenséget választom. A gyengeséget pedig lecseréltem a kegyetlenségre. Veronica Roth

Nem eléggé adod át magad, és ez olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Vavyan Fable

Hagyaték... mi a hagyaték? Olyan növények magjait ültetni egy kertbe, amiket már sohasem fogsz látni.

Te itt voltál, én már nem kerestelek, észrevétlen a nyárból - az őszbe szerettelek.

Nem győzni kell akarni, hanem a lehető legkeményebben harcolni. Akkor a győzelem megjön magától.

Mindig elárasztották ékszerekkel, de virágokkal soha. Pedig a virág sokkal többet jelentett volna neki. Ám valahogy ösztönösen megérezhették, hogy ő nem olyan, mint egy virág. Sokkal inkább gyémánt és nem rózsa. Csillogó jéghidegség árad belőle, és nem illatos törékenység. Soha egyetlen férfi sem küldött neki rózsát.

Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.

A hőség maga a halál, (...) maga a haldoklás, kiszáradás, összetöpörödés, enyészet. A hőség lomhává, tespedtté, passzívvá és közönyössé tesz bennünket. Aztán jön a tûz. És vele együtt a megsemmisülés. Jens Liljestrand

Kétféle ember létezik: van, akit erőssé tesz a szeretet, és van, akit végleg elgyengít. És ennek semmi köze ahhoz, hogy férfinak születünk-e, vagy nőnek. Borsa Brown

Én legszívesebben egy erdő közepén vagy egy tanyán élnék. Távol mindenkitől. Csak akkor mennék emberek közé, ha nagyon muszáj lenne. Sohase muszáj annyira. Tóth Olga

Ha valami rossz érzést kelt benned, az alighanem rossz is. Bízz a megérzéseidben. Mary E. Pearson

Egyszer majd elviszi a szél a szavam hozzád, Õrizd meg örökké, ahelyett, hogy visszahoznád! Nem így akartam, hogy én menjek, és te itt maradj, Egy élet sem lenne elég, hogy mindent visszaadj. Children of Distance

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (...) Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek. Márai Sándor

Ne hagyd, hogy pillanatnyi viharok elhomályosítsák életed kék egét! Maradj nyugodt és kiegyensúlyozott minden helyzetben, és rövidesen úgy fogod vonzani az embereket, mint a Nap a Földet. Meg Cabot

Jaj, de kutya kedvem van, Három liter bennem van. Ha még három bennem lesz, Annál kutyább kedvem lesz.

Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit tudok, hogy mióta nálunk volt, azóta sokszor, ha nem aludtam éjszaka, a fejemet a kezembe fogtam, és úgy ültem az ágyban. És csak akkor aludtam el, amikor a névjegyét a párnám alá tettem. A párnára az arcomat nyomtam, és jólesett csendesen, hosszasan sírdogálni. A könnyek végigfolytak az arcomon, és lassan álomba ringattak. Krúdy Gyula