Téma
Író idézetek
-
Nézték egymást. Három pár tekintet vándorolt körbe-körbe. Aztán valamelyikük arcán megrándult egy izom. Mosolyra görbült egy száj. Erőltetetten próbálták elnyomni vigyorukat, de nem bírták, végül hangos nevetésben törtek ki mind a hárman. (...) Ha valaha egyszer véget ér ez a Világmindenség, egészen biztosan egy jóleső kacaj lesz az, ami utolsóként bejárja az Univerzumot. Gaál Viktor
-
Egy gép, amely nem vesz részt a munkafolyamatban, haszontalan. Ezenkívül áldozatul esik a természeti anyagcsere romboló hatalmának. A vas megrozsdásodik, a fa elkorhad. A fonál, melyet nem szőnek vagy nem kötnek meg, veszendőbe ment gyapot. Az eleven munkának kell ezeket a dolgokat megragadnia, halottaikból feltámasztania, csak lehetséges használati értékekből tényleges és ténykedő használati értékekké változtatnia. Karl Marx
-
Az emberi tudomány olyan, mint létrehozója, az ember: mulandó. Ezért van az, hogy minden tudományszak örökös hullámzáson, változáson - korszerû kifejezéssel - "fejlődésen" megy keresztül; a Szent Szellem beszéde azonban nem változik, mert magától a változatlanság atyjától, Istentől származik (...). Az isteni tudományoknak egyetlen "tankönyve" van, a Szentírás, tanítója a Szent Szellem, a tanítás tárgya is mindig ugyanaz! Kiss Ferenc
-
A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik. Michel Houellebecq
-
Az idő az élettelen kozmosz kiterjedése, s amikor valami élő születik, egy icipicit meglódul a világ nagy kronométere, sietni kezd az idő, aztán a halállal visszaáll a dolgok nagy és állandó rendje. Rövid életünk voltaképpen nem más, mint a végtelen idő kontinuitásán keltett apró háborgás. Jelentéktelen zavar, múló rendellenesség. Lassan alakul ki, belerezgi magát a folytonosságba, majd ugyanolyan észrevétlenül elenyészik. Balla D. Károly