Téma
Irodalom idézetek
-
Gondolataink, akár a levegő, körülvesznek, magunkba szívjuk akaratlanul is. Érlelés közben szárnyakat képzelünk a tetszetősebbeknek, és merészen szárnyra bocsájtjuk őket. Mindet, amit a világból megértünk, mindet, amit évezredek óta felénk hömpölygetett az emberi elme. Ennek az óceánnak a hömpölygése és kitartó sodrása tudásunk kavicsait görgetve csiszolódtak. Próbakövek életünkhöz. Tar Károly
-
Ha még oly szórakoztató is egy egészen modern regény olvasása - mikor másodszor olvassuk, ritkán érzünk mûvészi kielégülést. Pedig talán ez a legjobb próbaköve annak, hogy egy könyv az irodalomhoz tartozik-e vagy sem. Ha egy könyvet nem tudunk örömmel újraolvasni, akkor egyáltalán nincs értelme, hogy elolvassuk. Oscar Wilde
-
A szépirodalom, akár egy első látásra vadregényes, de valójában gondosan megtervezett angolkert, arra van kitalálva, hogy pár percre látszólag elvesszünk benne, miközben valójában végig biztonságos ösvényen maradunk. A fikció illúzió, hogy minden csak vicc volt. Féligáteresztő membrán, sûrû szövésû háló, ami védi az adót és a vevőt is a közlés visszafordíthatatlan következményeitől.
-
Mindig szükségem volt általam tisztelt emberek gondolataira, melyek a saját szavaimnál pontosabban, tömörebben, szebben fogalmaztak meg számomra célokat, biztatást, példát. Egy-egy ilyen gondolat, verstöredék elkísért néha évekig, míg egy új - élőbb energiákat rejtve - kiszorította helyéből. Ma is őrzök egy-két ilyen gondolatot, de tudom, egyszer ismét újak lépnek helyükbe. Úgy hiszem, mások is biztatják magukat hasonló módon, s az ilyen szellemi erőt sugárzó szavakra mindenkinek magának kell rátalálnia. Szabó István
-
Sokszor megesik, hogy az élet igazi tragédiái olyan mûvészietlen formában történnek, hogy durva szilajságukkal, teljes összevisszaságukkal, képtelen értelmetlenségükkel, roppant stílustalanságukkal sértenek bennünket. Úgy hatnak ránk, mint maga a közönségesség. A puszta nyers erővel igáznak le, és az ellen fellázadunk. Néha azonban olyan tragédia esik meg életünkben, melyben megvannak a szépség mûvészi elemei. Ha ezek a szépségelemek valódiak, akkor az egész eset csak a drámai jelenetek iránt való érzékünket fogja meg. Egyszerre azt érezzük, hogy nem vagyunk többé színészek, hanem a színjáték nézői. Vagy inkább szereplők is, meg nézők is. Figyeljük magunkat, és a játék puszta varázsa is elbûvöl. Oscar Wilde