Téma
Játék idézetek
-
Azt már lassan elfogadtuk, hogy alapjában véve mindenkinek nehéz gyerekkora volt. Azt nehezebb megszokni, hogy idősödvén miért gondolunk rá egyre többet. Ebben bizonyos mértékig a pszichológusok és más lélekgyógyászok (pl. a Hellinger nyomain járó családfelállítók) is ludasok, bármely problémával fordul hozzájuk az ember, előbb-utóbb kikötünk sanyarú gyerekkorunknál. Néha úgy érzem, elég ebből. Hatvan fölött nehogy már szüleim tehessenek a gondjaimról! Vámos Miklós
-
Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést. Sándor György
-
Ha én bármelyik gyerekemmel sétálok, ott a mosolyok maximum a gyerekeket célozzák, aztán a szemek rám tévednek, és nyugtázzák, hogy ez a hízásra való hajlam nem ígér szép felnőtteket. Furcsa, nem? A gyerekek cukiságát úgy vizsgáljuk, hogy lesz-e ebből prezentálható kifejlett példány. Pedig én vagyok a bizonyíték rá, hogy attól még, hogy az apád olyan, mint a Dávid-szobor, te még lehetsz olyan, mint a willendorfi Vénusz.
-
Mikor a gyermek gyermek volt, alig ment le a torkán a spenót, a borsó, a tejberizs és a párolt karfiol. Most megeszi mindegyiket, és nem csak akkor, ha muszáj. Látta maga előtt, hogy milyen a paradicsom, most legföljebb csak sejteni képes. Nem tudta elképzelni a semmit, most pedig undorodik tőle. Mikor a gyermek gyermek volt, magával ragadta a játék, most meg belefeledkezni már csak a munkájába tud.
-
Képzeljük el, hogy egy sakkjátékos valamilyen sakkfeladvány előtt áll, és nem találja a megoldást. Mit tesz? Lesöpri a figurákat a sakktábláról: ez lenne a sakkfeladvány megoldása? Minden bizonnyal nem. Az öngyilkos ugyanígy jár el, eldobja az életét, és azt hiszi, hogy ezzel megoldott egy megoldhatatlannak tûnő életproblémát. Nem tudja, hogy ezzel megsérti az élet játékszabályait - mint ahogyan a metaforánkban szereplő sakkjátékos is figyelmen kívül hagyja a sakk játékszabályait, ahol is egy sakkfeladványt lóugrásokkal, sáncolással vagy ki tudja, miképpen, mindenesetre valamilyen sakklépéssel lehetne megoldani, ám semmi esetre sem az előbb ábrázolt módon. Nos, az öngyilkos is megsérti az élet játékszabályait; ezek a szabályok ugyanis nem azt követelik tőlünk, hogy mindenáron győzzünk - azt azonban elvárják, hogy semmi esetre se adjuk fel a harcot. Viktor Emil Frankl