Téma
Jövőkép idézetek
-
Annyi mindenre nem képes a mûvészet! Nem hozza vissza a holtakat, nem rendezi a vitás kérdéseket barátok között, nem gyógyítja az AIDS-et, nem lassítja a klímaváltozást. Mégis van valami sajátos szerepe: beindít valami emberek közötti kommunikációt, egymást addig nem ismerő felek között, akik ettől fogva átjárják, gazdagítják egymás életét. Képes meghitt közelséget teremteni, sebeket begyógyítani, még inkább: tudatosítja, hogy nem kell minden sebet begyógyítani és nem minden heg csúf.
-
A tabu valamivel kevésbé megterhelő, mint a titok, lebukástól, megszégyenüléstől nem kell félni. Nem is igényel akkora koncentrációt, hiszen a beszélgetőpartner is segít: a tiltott témát együttes erővel kerülik el. De a tabu is lehetetlenné teszi a szabad kommunikációt, a valódi intimitást. A gondok, a problémák megbeszélhetetlenné válnak.
-
A kapcsolatok két módon halnak el: vagy lépésenként elhalványulva, vagy pedig katasztrofális összeomlással. Az utóbbit a szerelmi viszonyokkal asszociáljuk, talán mert az ilyen szakítások jó része óhatatlanul látványosabb nyilvános jelenetekhez vezet. A másik oldalon a barátságok kevésbé intimek, így kisebb a szakadék, amelybe bele lehet zuhanni, ezért gyakran csak csöndben elszürkülnek. Nem teszek erőfeszítéseket, hogy elégszer találkozzam veled, fokozatosan kicsúszol emlékezetemből, ahogy lefelé siklasz baráthálózatom rétegein át, hogy végül az alkalmi ismerősök és a "néha összefutok vele" legkülsőbb rétegeiben végezd. Robin Dunbar
-
Mindig a gazdagok győznek. Ha a történelemnek van egyáltalán tanulsága, akkor az mindenképpen jól illusztrálja, hogy miközben egyes vagyonok eltûnnek és dinasztiák kihalnak, a szupergazdagok nemcsak abban ügyesek, hogy a gazdasági és politikai hatalmukat megőrzik, hanem még a jó hírüket is tisztára mossák. Nem számít, hogy miképpen szerezték a pénzt, olyan imázst teremtettek maguknak, amely a megérdemeltnél kedvezőbb képet őriz meg róluk. John Kampfner
-
Az ember azzal a képességgel születik, hogy mindent meg akar fogni, mindenre kíváncsi. Ahogy a csecsemő bárki ujját bizalommal megragadja, ha felé nyújtják, mert élni akar, és ha élni akar, néha össze kell piszkolnia a kezét. Bizonyos felnőttek genetikusan meghatározott jóhiszemûségét a világ megragadásának szükségessége magyarázza. Ezt nem másoktól tanuljuk. Dorthe Nors